Blog | RETROPOLY, a RETRO MUSICAL

Fresh from the Press

Hírek

Újévi jókívánságok a Retropoly előadóitól

A szeretet mindenekfelett! Majdnem valamennyi előadónk ezt kívánja 2018-ra, de azért az egészség, az odafigyelés, a pozitív gondolkodás és a zene sem hiányozhat a csokorból, amit szeretettel küldenek a Retropoly rajongóinak, olvasóinak!

Zoltán Erika (Mami)

Rengeteg közhely jön elő ilyenkor, de némelyikben sok igazság van. A szeretet az év 365 napján fontos, hiszen az élteti az embert. Viszont a zenéről se feledkezzünk meg, mert a dalok nem csak szárnyakat adnak, hanem gyógyító hatásúak is. Zenében, szeretetben és szép pillanatokban gazdag újévet kívánok mindenkinek!

Danics Dóra (Lili)

Fejlődést, változást, szeretetet kívánok az új évre, és azt, hogy mindenki tudjon tenni az álmaiért! Aki meg nem tudja, hogy mi az álma, és merre induljon, az jöjjön rá!

Száraz Tamás (Pisti)

Sikert, boldog pillanatokat, egészséget bőven, no meg sok Retropoly előadást kívánok, mert azzal mindenki jól járna.

Kuczmann Ágnes (Ildi)

Mit is kívánhatnék? Szeretetet, sikereket és azt, hogy jobban figyeljünk egymásra és szeressük egymást.

Baronits Gábor (Lali)

Mindenekelőtt egészséget kívánok, meg azt hogy ebben a felgyorsult világban kicsit lassuljon le mindenki, és gondoljon a jelenre, élje át a fontos pillanatokat. Örüljön, hogy együtt lehet azokkal, akiket szeret, mert az idő rohan, és észre sem vesszük, hogy átsiklunk a lényeges dolgok felett, amit később megbánhatunk. Szóval, éljük meg a jót!

Kecskés Timea (Andrea)

Boldogságot, egészséget és minden elképzelhető jót kívánok, no meg erőt, ha kihívásokkal kell szembenézniük.

Sári Évi (Andrea)

Amikor néha alaposabban körülnézek, azt látom, hogy mindenki kicsit szomorkás, rossz kedvű, így azt kívánom, hogy próbálják észrevenni a pozitívumokat is, mert úgy nekik is sokkal könnyebb és az őket körülvevő embereknek is.

Mészáros Árpád Zsolt (Szamuráj)

Egészséget, boldogságot, nyugalmat…De ez legyen aktív, ne békében nyugodjunk… Sajnos, egyre türelmetlenebbek vagyunk egymással, ami konfliktushoz vezet, az meg betegséget okoz, ezért kívánom, hogy legyünk türelmesek, figyeljünk egymás lelkére, mert az egészség mindennél fontosabb.

Somorjai Ilona/Miss Bee

Kitartást, pozitivitást, erőt kívánok mindenkinek, és azt, hogy a negatívumokat engedjék átmenni magukon, mert ha megteszik, akkor hamar jóra fordul minden.

Barabás Kiss Zoltán (Agy)

Kicsivel többet, kicsivel jobbat és kicsivel szebbet, mint az előző év, s akkor abból baj nem lehet.

Magyar Attila (Rambo)

Az én válaszom egyszerű, és szépségkirálynős, de sebaj…Világbékét szeretnék!

Sipos Tamás (Rambo)

Tulajdonképpen azt kívánom mindenkinek, amit magamnak: boldog és jó élményekkel teli új évet!

Kordik Zsolt/ Mr Busta (Gengszter)

Kívánom, hogy legyen irigység, féltékenység és áskálódás-mentes új éve mindenkinek. És kerüljék el azok az emberek, akik nem tudják vagy nem akarják szeretni.

Varga Szidónia (UFO)

Legyen teljes mindenki új éve! Szeretetben, egészségben és emlékezetes pillanatokban gazdag 2018-at kívánok!

 

 

Hírek

Retropolysok karácsonya 3.

Kecskés Tímea egy évben egyszer kénytelen a konyhában tündérkedni, de nem bánja. Sári Évi szereti az ünnepeket, ám nem éppen az a lázban égős, készülődős fajta. Mészáros Árpád Zsolt számára a karácsony nagy bonyodalom és sok logisztikát igényel, Mr. Busta azt állítja, hogy anno nézettségi rekordot döntött volna a családja egy valóságshow-ban. Varga Szidónia pedig azt kívánja: mindenkinek alakuljon olyan jól az élete, hogy a karácsony igazi ünnepé tudjon válni.

Kecskés Tímea (Andrea)

Nagy ajándékváró voltam, és mivel szeretem a meglepetéseket, sosem akartam előre kitalálni, hogy mit hoz majd a Jézuska. Azért is szerettem a karácsonyt, mert akkor végre többet lehettünk apával, aki sokat volt távol. Amúgy most is az egyik olyan ritka nap az évben, amikor együtt van a család, és örülök, hogy így van, mert a gyerekek miatt fontosak ezek a pillanatok. Annak idején hagyománnyá vált, hogy megnéztük A Muzsika hangját a családdal, amit próbáltam bevezetni nálunk is, de a gyerekeimet jobban érdeklik a Minyonok. Igaz, amióta megy a Marry Poppins és mi is játszunk benne, örömmel eljönnek. A szentestét nálunk töltjük, így egy évben egyszer kénytelen vagyok tündérkedni a konyhában. Állítólag van érzékem hozzá, de engem a sütés-főzés nem kapcsol ki, mint egyeseket, inkább rágörcsölök, hogy minden jól sikerüljön. Mindig van halászlé, bejgli és töltött káposzta, bár azt nem én készítem, hanem az édesanyám. Az ajándékok közül meg azokat szeretem, amiben van odafigyelés, amin látszik, hogy nem csak úgy megvették, hanem személyre szabottan találták ki. Az ilyenekben van az igazi érték.

Sári Évi (Andrea)

Nem vagyok az a tipikus készülődős fajta, ezért próbálok nem illúzióromboló lenni. Tök jó, hogy együtt lehetünk anyuval, meg a barátokkal, elmegyünk vacsorázni, és aprócska ajándékokat veszünk egymásnak, bár ez nem arról szól, hogy a nyakunkba vesszük a várost, és minden felesleges dolgot összevásárolunk. Szóval, ezt a részét szeretem, csak nem tudok olyan lázban égni, mint egyesek, akik már hetek óta az posztolják a közösségi médiában, hogy díszítik a lakást és sütik a mézeskalácsot. Az igazság az, hogy én is megvettem a kis kertem oszlopára az égőket, csak még nem volt időm kitenni őket. Amikor kislány voltam, nagyon vártam a Jézuskát, a szüleim csengettyűztek, és hipp-hopp, ott voltak az ajándékok a fa alatt. Amúgy nem történt nagy leleplezés a család részéről, magamtól jöttem rá, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Anyukám hagyományőrző, így halászlé, rántott hal, majonézes krumplisaláta, illetve bejgli és somlói galuska is kerül az ünnepi asztalra. Könnyen magamra szedek felesleges kilókat, ráadásul kiderült, hogy tej- és gluténérzékeny vagyok, ezért idén kicsit másképp áll össze a menü, már ami az alapanyagokat illeti. Hogy mi a legkedvesebb emlékem a karácsonnyal kapcsolatban? Az, hogy megyünk a nagyszüleimhez, akik sajnos már nem élnek. Szerettem ott lenni, fontosak voltak nekem, így néha eljátszom a gondolattal, hogy de jó lenne, ha még mindig várnának az ünnepi ebéddel.

Mészáros Árpád Zsolt (Szamuráj)

A nővérem nagyon hamar lebuktatta anyámékat Jézuska-ügyben, de szerencsére behozott egy csodálatos dolgot az életünkbe. Betanított nekünk egy műsort, és azt előadtuk az unokatestvéreimmel. Ez volt a mi karácsonyi ajándékunk a közel 25 fős rokonságnak. A karácsony számomra most egy nagy bonyodalom, sok logisztikával, mert a négy gyereket és a sok családod összehozni nem könnyű feladat, viszont szerencsére, eddig mindig sikerült. Nem tartjuk a hagyományt, hogy 24-én díszítjük a fát, mi jóval hamarabb ünnepet varázsolunk a házba, a gyerekszobába, sőt, a kutyákat sem hagyjuk ki, ők is kapnak egy kis világítást. Ételek tekintetében viszont élnek a hagyományok, nagyanyámmal és édesanyámmal már betöltöttük a káposztát, ott pihen a fagyasztóban, akárcsak a hurka-kolbász. Halászlét nem készítünk, mert thai éttermünk van, ezért szinte egész évben halakat, rákokat eszünk. Ilyenkor kifejezetten jól esik a gyöngytyúkleves, a pulykasült, a székely- és a töltött káposzta, illetve a kocsonya. Szeretek a konyhában tenni-venni, mindig extrémkedek; kicsit almásabban, kicsit mézesebben, kicsit másképp és máris kisül belőle valami új, valami különleges. Azért nem maradok soha egyedül az alkotásban, a párom mindenben segít. Szeretném, ha idén hó is esne karácsonykor, más lenne a kirándulás fílingje, amit mindenképpen megejtünk, mert általában nem csak eszünk és alszunk az ünnepek alatt, hanem nomádkodunk, quadozunk, és bármiben benne vagyunk, csak boldognak lássuk a gyerekeket.

Kordik Zsolt/ Mr. Busta (Gengszter)

Nem mondhatnám, hogy annak idején dúskáltuk a jóban karácsonykor; szegényes, egyszerű volt az egész, de családcentrikus. Anyuék mindig megpróbáltak valami meglepetést összerakni nekünk, így soha nem éreztem hiányát semminek. Ettől eltekintve most azon vagyok, hogy a lányom majd ne így mesélje a sztorit, ha felnő. Keresgélős gyerek voltam, viszont érdekes, hogy sosem találtam meg a Jézuska ajándékait. Amúgy nálunk hagyománya volt a karácsonyi veszekedéseknek. Olyan komoly problémákon kapott össze a család, hogy milyen a halászlé, vagy eleget főztek-e belőle. Hiszem, hogy egy valóságshow-ban nézettségi rekordot döntöttünk volna az előadásunkkal. Az idegeskedést pedig viszem tovább, mert nem hozhatok szégyent a Kordik vérre. Mondjuk, nem nehéz továbbvinni, mert hamar eldurran az agyam, ha mondjuk, 23-án éjjel fellépek, s másnap azzal nyaggatnak, hogy ne jobbra, hanem balra tegyem a fán a türkizkék díszt, vagy megkérdezik, hogy vajon elég lesz-e az a 93 liter halászlé, amit megfőztek?!  Számomra a menü mindig ugyanolyannak tűnik: a sokat emlegetett halászlé mellett rántott halfilé, krumplisaláta, töltött káposzta és bejgli. Megesik, hogy 27-én már alig várom, hogy kimeneküljek a házból és ételt se lássak egy darabig. A lányom öröme viszont mindent képes elfeledtetni velem, és bármit megtennék azért, hogy ezt a boldogságot az arcán még sokáig lássam.

Varga Szidónia (UFO)

Nekem általában egész decemberben karácsony van.  Az előkészületek, a ráhangolódás, a fellépéseink előtte, közben, és utána, mind hozzájárulnak ehhez az érzéshez. Gyerekkoromban is imádtam ezt a hónapot, meg a karácsonyt, bár az öcsém hamar véget vetett a Jézuska-mítosznak, mert felkutatta az ajándékokat és idő előtt tájékoztatott erről engem is. Ennek ellenére, sokáig eljátszottam a szüleimnek, hogy sikerült meglepniük egy-egy ajándékkal. Ami nagyon megmaradt még bennem az, hogy ilyenkor a pap bácsival készültünk az istentiszteletre, verseket mondtunk, énekeltünk, ezzel örvendeztettük meg a szülőket, és már gyerekként is felemelő érzés volt, ahogy a hangunk visszhangzott a templomban. Szeretjük a hagyományos ételeket, anyósom halászlevét évente egyszer képes vagyok megenni, mert annyira finom. De készítünk „töltelékes káposztát” az erdélyi konyha receptje szerint és mindent, amit megkívánunk éppen, a lényeg, hogy ne ettől legyen hangos az a pár nap. Amúgy nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy nem szeretik a karácsonyt, mert csak az evésről és az ajándékozásról szól. Magunk alakítjuk, magunk döntjük el, hogy miről szóljon. És, ha itt úszkálna előttem az aranyhal, azt kívánnám, mindenkinek alakuljon olyan jól az élete, hogy a karácsony igazi ünnepé tudjon válni. Kellemes időszakot!

Hírek

Retropolysok karácsonya 2.

Zoltán Erika élete legszebb ajándékát kapta egy 20 évvel ezelőtti karácsonyon, Magyar Attila nem szívesen fogadja el, ha egy csodáról vagy varázslatról azt bizonygatják, hogy nem létezik. Sipos Tamásból a déligyümölcsök hozták ki a dühös gyereket, igaz a sérültet is, mert nem sokkal később össze kellett varrni a talpát, Barabás Kiss Zoltánnak ellopták a hőn áhított ajándékát, Miss Bee második beceneve pedig „Kutató” volt, aki elől semmit nem tudtak elrejteni karácsonykor. 

Zoltán Erika (Mami)

Számomra nem volt kérdés, hogy a Jézuska létezik, gyerekként nagyon készültem a fogadására. Akkoriban nem éltünk nagylábon, ezért egész évben gyűjtögettem a pénzt a nagyiktól, dédiktől, mert én is szerettem volna meglepetést szerezni a családtagjaimnak. Nyilván nem tudtam értékes dolgokat venni, ráadásul sokan összegyűltünk ilyenkor, de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy bezárkózzam a szobámba, csomagoljak, rajzoljak és lássam a család, meg a rokonok arcát, amikor kibontják az ajándékomat. Családanyaként is szeretek készülni a karácsonyra, a három napnak meg van a maga rendje, főleg ami a menüt illeti. Készítek baconos-fokhagymás pulykamellet, pulykasültet barnamártással, krumpli gombóccal és párolt lilakáposztával, fehérpecsenye roládot, amit húslevesben párolok, tejszínes, mustáros, citromos szafttal, és az utolsó napon pulyka darált húsból készült töltött káposzta, no meg a barátnőm isteni diétás bejglije kerül az asztalra. Fontos persze, hogy ez a része is ünnepi legyen, de számomra mindig is az marad a karácsony legfelemelőbb pillanata, amikor 20 évvel ezelőtt Zozival hazaérkeztünk a korházból és Robi meg az anyukám gyönyörűen feldíszített lakással várt bennünket. Olyan ajándék volt ez, aminél szebbet, meghatóbbat és értékesebbet nem nagyon kap az ember.

Magyar Attila (Rambo)

Én a mai napig hinni akarom, hogy létezik a Jézuska és a Télapó. Mi ebben a szakmában kicsit megmaradunk gyereknek, és nem szívesen fogadjuk el, ha valaki azt bizonygatja, hogy egy csoda vagy egy mesébe illő varázslat nem létezik. Igenis létezik, része az életünknek, a fantáziavilágunknak, és én együtt érzek a törpökkel, a gonosz Hókuszpók tényleg gonosz, és hiszek Csipkerózsikában meg a villanyborotvában is… Gyerekkorom óta nagy hagyomány nálunk karácsonykor a vietnami pho leves és a currys csirke tandoori módra… Az egész Mikulás és Jézuska dolog amúgy összekeveredett a fejünkben, de igazából sosem értük tetten egyiket sem. A testvéremmel kerestük az ajándékokat szenteste előtt, mert tudtuk, hogy valahol el vannak rejtve, ugyanakkor este elhittük, hogy a Jézuska hozta őket. Amikor már tudtuk, hogy nem ő rejtette a fa alá a meglepetéseket, akkor is megmaradt a játék, az élmény, imádtam gyerek lenni, s ha lehetne, újra az lennék. Talán egy időgéppel egyszer…

Sipos Tamás (Rambo)

Sokáig hittem a Jézuskában, bár ahhoz képest hamar lebukott, mert nagy keresgélő voltam és pillanatok alatt kiszagoltam, hogy édesanyámék hová rejtették el az ajándékokat. Azért volt olyan karácsony is, ami rosszul végződött, s talán ez él a legerősebben bennem. Van egy fotónk, amelyiken a bátyám kókuszdiót tör a konyhában, s erről mindig eszembe jut az az este. Akkoriban nem nagyon dúskáltunk itthon a déligyümölcsökben, a Németországban élő nagybátyám viszont megszórt egy ilyen csomaggal és mi teljesen elvarázsolódtunk a tesómmal. A szüleim nem annyira, mert egy idő után ágyba parancsoltak és én ettől annyira dühös lettem, hogy berúgtam az üvegajtót. Rohantunk a kórházba talpat varratni. Hiába, már akkor is szerettem a hasamat. És karácsonykor is szeretem, ha jó falatok kerülnek az asztalra. Most összedolgozik a család, anyám készíti a halászlét, mi az amerikai oldalast káposztasalátával, a bátyámék meg hozzák az aranygaluskát. Amióta a lányom megszületett, újra megérkezett hozzánk az „igazi karácsony”, mert ugyan addig is megünnepeltük, de mostanra átértékelődött az egész. Próbáljuk átadni neki a gyerekkori élményeinket, és persze hozzáteszünk mindig valami újat is, de az a lényeg, hogy boldog legyen és minél tovább higgyen benne.

Somorjai Ilona/Miss Bee (Borbála)

Érdekes, hogy idén munka szempontjából annyira bepörögtek az események, hogy még nem kapott el a karácsonyi hangulat, igaz, egy gyönyörű fehér fát azért már megelőlegeztem magunknak. Gyerekként nagy izgalommal vártuk, hogy megszólaljon a pici csengő és mi végre szétcincálhassuk a becsomagolt ajándékokat, de előtte még be kellett mennünk a fürdőszobába, amíg a Jézuska meghozta a fát és a meglepetéseket. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor nem sejtettem, hogy nem ő áll az ajándékok mögött, mert kutatós voltam, így is becéztek. Ma is hiszem, hogy létezik egy felsőbb lény, aki segíti az utunkat és ránk kacsint, de viszonylag hamar szembesültem azzal, hogy az ajándék nem tőle jön. Az asztalra viszonylag tipikus ételek kerülnek, halászlé, rántott ponty, majonézes burgonya, malacsült, de édesapám párja szeret újítani, így mindig akad különleges falat is. Én például tavalyelőtt kipróbáltam a karotta krémlevest bacon chipsszel, ami nagyon ízletes volt, így lehet, hogy idén is elsütöm. Viszont a legszebb emlékeim nem az ételekhez, s nem is az ajándékokhoz köthetők, hanem ahhoz, ahogy minden évben készítjük az egyedi családi díszünket. Ezek közül párat ma is őrzök, sőt, két olyat csavart üveges jégcsapot is, ami a dédapámtól van. Számomra ezek és a velük járó pillanatok a legértékesebb karácsonyi ajándékok.

Barabás Kiss Zoltán (Agy)

Kissrácként nagyon szerettem a karácsonyt, hittem a varázsában. Szenteste mindig a nagyapámnál voltunk és apu rendre eljátszotta, hogy be kell mennie a laktanyába, közben meg hazament, feldíszítette a fát, betette az ajándékokat a fa alá, majd rátette a tűt a karácsonyi lemezre, és lecsapta az áramot. Amikor hazaértünk, visszakapcsolta a villanyt és a fények mellett elindult a lemezjátszó is, mire mindig mondták, hogy na, épp most ment el a Jézuska. Én ezt sokáig simán megkajáltam. Szerettem ajándékot kapni, bár az egyik eset máig elevenen él bennem, mert nagyon vágytam egy távirányítós autóra, amit nem kaptam meg. Amikor látták a csalódottságomat a másik ajándék miatt, elárulták, hogy levitték a tömbház pincéjébe és valaki ellopta az összes csomagot, köztük a hőn áhított kocsit is.  Amikor felnőttem, már nem kapni szerettem, hanem adni. Főleg a gyerekemnek, akinek jó meglepetést szerezni. Anyósom bejglije verhetetlen, de a borleves, a halak, és a tengeri herkentyűk is jöhetnek minden mennyiségben, igaz a finom falatok mellett mindig annak örülök a legjobban, hogy ilyenkor végre összegyűlik a család azon része, akikkel ritkán találkozok, és beszélgetés közben mindig elkap egy kellemes érzés: jó, hogy együtt lehetünk.

 

Hírek

Retropolysok karácsonya 1.

„Hiába azonosak a szavaink, ha a tapasztalataink különbözőek…” – mondta Friedrich Nietzsche német filozófus, és igaza volt. Mert a szék mindenkinek szék, de a szerelem, a boldogság és többek között a karácsony, valamennyiünknek mást jelent. Kíváncsiak voltunk, hogy a Retropoly sztárjai, hogyan élték meg egykor, és hogyan élik meg most a szeretet ünnepét, kiben-miben hittek, és melyik étel nem hiányozhat az asztalukról karácsonykor. Elsőként a két „szerelmespárt” faggattuk.

Danics Dóra (Lili)

A Jézuskában hittem, és mindig nagy izgalommal vártam a karácsonyt. Tudtam, hogy nekem kint kell maradnom, amíg ő elrejti az ajándékokat a fa alatt. Apu utána csilingelt, és ahogy közeledtem az ajtóhoz, már láttam a fa fényeit, majd belépvén a szobába meggyújtottuk a csillagszórót és nekem vele együtt csillogott a szemem. Egyébként a nagyapám a mai napig csilingel, s ez idén sem változik. Ezúttal a szenteste másképp alakul, mert 24-én dolgozom, a bandámmal Miskolcon koncertezünk, ahová nagyon szeretünk visszajárni. Ez lesz az első vegán karácsonyom, de már kinéztem magamnak egy pár érdekes receptet. Szeretnék készíteni egy tésztás roládot, gombás, gesztenyés töltelékkel és grillzöldséggel meg salátával, de amúgy anyu a valódi séf, és ott lesznek a nagyszüleim is. Nem vagyok sütis, ezért ez a része nem is nagyon mozgat meg. Többen megkérdezték, hogy akkor most ezt úgy kell elképzelni, hogy egy asztalnál ülünk, ők csülköket esznek, én meg zöldséget, tésztát? Igen, így kell elképzelni, jól megférnek egymás mellett ezek az ételek, a lényeg, hogy mindenki találjon kedvére valót és együtt legyünk azokkal, akiket szeretünk!

Száraz Tamás (Pisti)

Számomra picit elveszett a karácsony varázsa, de ez elsősorban a munkámnak köszönhető, hiszen mi is olyanok vagyunk, mint a vendéglátósok, akkor dolgozunk, amikor mindenki más ünnepel. A napok csak úgy rohannak egymás után és 24-én leesik, hogy jé, ma szenteste van! Aztán 25-én játszol, 26-án duplázol, és így megy tovább, viszont eszemben sincs panaszkodni, ezt választottam, ezt szeretem. Tízéves koromig masszívan hittem az angyalkában, igaz, nekem nehéz volt meglepetést szerezni, mert mindig meg volt az elképzelésem, hogy mit szeretnék, és nehezen tudtam kimutatni az érzéseimet, de szerencsére ez mára megváltozott, ráadásul a gyerek miatt újra elkezdtünk hinni ezekben az apró csodákban. Hogy nálunk menü tekintetében mi jellemzi a karácsonyt? A minimum 26 féle sütemény és az, hogy mindenből sok van. Nem hiányozhat a pulyka-, kacsasült, és a töltött káposzta. Idén kértem édesanyámat, hogy ha lehet, kevesebbet és ne annyira édeset, mert mindig legyengülök az ünnepek után. Azért érdekes, hogy mennyire átértékelődött minden a fiam miatt, mert ugyan dolgozom és nem tudunk végig együtt lenni, viszont alig várom, hogy meglássam a boldogságot az arcán, amikor elkezdi kibontani az ajándékokat.

Kuczmann Ágnes (Ildi)

Gyerekkorom óta a kedvenc ünnepem, a családommal mindig meghitt hangulatban ünnepeltünk. Szerettem, amikor anyuék elvittek a mamához és mire hazaértünk, már állt a fa, és ott sorakoztak alatta a csomagok. Nagy álmodozó voltam, így elég későn jöttem rá, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, de akkor sem lombozódtam le, együtt díszítettünk a szüleimmel, és én csomagoltam a két öcsémnek a meglepetéseket. Amióta a férjemmel élek, a 24-ét együtt töltjük, aztán 25-én felkeressük a családjainkat. Székelykáposzta nélkül elképzelhetetlen a karácsony, tyúkot vagy pulykát sütök ki, és köretnek tepsis krumplit meg finom savanyúságot tálalok. Imádok főzni, de a sütésről ezt nem mondhatom el, így megvárom, amíg a családtagok meglepnek vele és azokkal kínálom a vendégeket. Szép emlékeim vannak a karácsonyról, szeretettel őrzöm őket, ahogy megyünk a mamához, ahogy készülünk a szüleimmel, az éneklő Mikulás a fa mellett, ahogy öcsém zongorázik…, csak remélni tudom, hogy mi is képesek leszünk hasonló pillanatokkal megajándékozni a születendő gyermekünket.

Baronits Gábor (Lali)

Számomra a karácsony arról szól, hogy együtt van a család. Tízévesen elveszítettem a papát, ott megtört a varázslat, de azért nélküle is megpróbáljuk meghitté varázsolni ezeket az estéket a mamával és az öcsémékkel. Mondhatnám, hogy a nyugalomról szól, viszont 25-26-án játszom, ezért nem tudok teljesen kikapcsolni.  Amikor gyerek voltam nem akarták elvenni tőlem ezt az illúziót, talán nem is értettem volna, hogy hozzánk, miért nem jön a Jézuska, mindig díszítettek karácsonyfát is, de amikor felnőttem, megtudtam, hogy mindez miattam volt. Most inkább csak összeülünk, beszélgetünk az élet nagy dolgairól és megajándékozzuk egymást. Amit nagyon szeretek a menüben az anyukám borlevese, és a hókifli, amit drága nagyanyám sütött. Számomra ez most egy különleges ünnep lesz, mert most először viszem haza a barátnőmet.

 

 

 

Interjú

„Addig játsszuk a Retropolyt, ameddig mindenkinek jól esik…”

Egész életében vonzódott ahhoz, ami szebbé, boldogabbá teszi egy ember életét. Legyen az egy jó smink, egy jó dal vagy akár egy kívánságműsor a rádióban. Sok mindent csinált, de mindig is a zene állt a legközelebb a szívéhez. Varga Szidónia törékeny porcelánbabának tűnik, viszont közel sem az. Egy céltudatos hölgy, aki nem ijed meg a kihívásoktól, így fel sem merült benne, hogy nemet mondjon a férjének, amikor az egy új feladatra kérte fel.

Az UFO énekesnőjeként, hogy cseppentél a jelmeztervezésbe?

Mindig is szerettem a kihívásokat, ráadásul kíváncsi fajta vagyok, akit minden érdekel és, ha valamibe belevág, abból szeretné a legjobbat kihozni. A férjem, Varga Zsolt a Retropoly ötletgazdája és művészeti vezetője, de nem ezért kaptam ezt a feladatot, hanem azért, mert tudta, hogy van érzékem hozzá és lehet, hogy nem vagyok mestere ennek a szakmának, viszont mindent megteszek, hogy profi munkát végezzek.

Gondolom, már gyerekként is vonzottak a ruhák.

Igen, és a színpadi világ, meg az átalakulás. Ehhez jött még a szép szeretete, hajban, sminkben, öltözékben. Kislányként, amikor a nagyszülőknél nyaraltam, kiszaladtam a dombtetőre és a kukoricacsöveknek énekeltem, szavaltam. Ők voltak a nézőim, de én embernek láttam őket és gondosan ügyeltem arra, hogy szép legyen a hajam, a ruhám. A tévében is néztem a klipeket folyton és megpróbáltam az épp ügyeletes kedvencem szettjéhez hasonlót összeállítani otthon magamnak.

A Retropoly énekesnői is a kedvencek közé tartoztak?

De még mennyire! A barátnőkkel minden héten kiválasztottunk valakit, akinek a bőrébe bújtunk. Énekeltünk Zoltán Erikát és Bestiákat is bőven.

Térjünk vissza a jelmezekhez. Nem volt egyszerű dolgod a tervezésnél…

Amikor megkaptam ezt a kihívásokkal teli munkát, az volt az első dolgom, hogy kielemeztem a ’90-es éveket, főleg az európai vonalat. Végig az motoszkált bennem, hogy ha nem is találok ugyanolyat, legyen valami hasonló. Rengeteg klipet megnéztem és a holdjáró cipő volt az egyik olyan darab, ami a korszakot jellemezte, viszont ez édeskevés lett volna, így rámentem a színekre: elkezdtem intenzív, vidám ruhákat keresni.

Sokan mondták már, hogy a Retropoly színvilágban hasonlít a Pomádéhoz. Ez volt a cél?

Nem feltétlenül. Inkább az volt bennem, hogy ha szeretnénk visszamenni a ’90-es évekbe, az olyan legyen, mintha kiragadnánk belőle egy pillanatot. A dalok vidámak voltak, az öltözködés amolyan útkeresős, de színes, ezért csak minimálisan akartam elrugaszkodni a valóságtól, hogy a nézők azt érezhessék, ha 20 évvel korábban adjuk elő a darabot, akár ők is ott lehetnének a színpadon a saját ruháikban.

Folyamatában, hogy kell elképzelni a jelmeztervezést?

Csak az én módszeremről tudok beszélni, mert mint mondtam, hivatalosan nem vagyok jelmeztervező, mindössze egy örökmozgó, akit a lelkesedése visz előre. Mindenekelőtt kiköltöztem a nappaliba, előkészítettem a vállfákat, ráírtam a szerepelőket és a jellemzésüket, aztán a karakterekhez igazítva, a saját ruhatáramból feltöltöttem a tárolókat. Utána elkezdődött a keresés. Mivel az elmúlt három évben szerencsére sok retro fesztiválon vettünk részt, tudtam, hogy merre induljak, mert az idő rövidsége miatt, lehetetlen lett volna levarratni a jelmezeket. Így sem volt egyszerű összehangolni, hogy ez a sok elfoglalt színész, énekes, táncos eljöjjön próbálni.

Mindenki többnyire színes egyéniség a szerepe szerint is, de hogy állt össze a Baronits Gábor által alakított Lali ruhatára, aki alaposan kilóg a sorból?

Lali egy szégyenlős könyvelő, tehát adta magát a szürke, viszont az túl kézenfekvő lett volna, ezért megpróbáltam megbolondítani a ruházatát egy kis kockással, színes kiegészítővel. Az volt a lényeg, hogy már az elején utaljak arra: ebben a „bocsánat, hogy élek” karakterben is bujkál némi szín. De ott van például a Somorjai Ilona/Miss Bee által alakított Borbála, aki takarítónő, viszont eszemben sem volt a sztereotípiákat követni, így bátran behoztam nála a nőiességét kifejező darabokat, illetve az akkor divatos állatmintás, vagy ezüst ruhákat is.

Mindenkinek megtaláltad a karakteréhez legjobban illő jelmezt, akkor mondhatjuk, hogy ezzel véget is ért a munkád?

Nem feltétlenül. Hiába voltak meg a jelmezek, még meg kellett néznem, hogy ezek hogyan mutatnak a színpadon, és a legfontosabb, hogy a szereplők a színes díszletben még véletlenül se tűnjenek el. Amúgy óriási jelmez- és kellékparkkal dolgozunk, minden előadó legalább háromszor-négyszer átöltözik, és meg van a jelenetenkénti szettje, ami nem csak ruhából, hanem számos kiegészítőből áll, így a tervezéssel és a kivitelezéssel nem ér véget ez a feladat.

Az előbb azt mondtad: a saját ruhatáradból feltöltötted a vállfákat. Mekkora a szekrényed?

Évek óta nem használok szekrényt. Ez is a praktikumnak köszönhető, mert ott nem látom át a darabokat, így inkább tárolót használok, ahol színenként, szettenként összeválogatom őket, és pillantok alatt dönteni tudok egy-egy fellépés előtt. Sőt, az UFO esetében egy hónapra előre tudom, hogy mit veszünk fel. A ruhatáram nyolcvan százaléka amúgy ilyen szettekből áll, hétköznapokra alig veszek ruhát, csak épp valami kényelmeset, amiben leszaladhatok a boltba.

Majdnem mindegyik alkotó elmondta, hogy nagyon rövid idő állt a rendelkezésétekre. Volt olyan pillanat, amikor megijedtél, hogy nem áll össze a darab a kezdésre?

Ha mi Zsoltival valamibe belefogunk, és mondjuk, kevés az időnk, akkor általában nem megijedünk, hanem összenézünk, és azt mondjuk: elvállaltuk, sok energiát tettünk bele, meg kell csinálni a legjobb tudásunk szerint. Kettőnk közül én vagyok a „billegő”, aki egyszer szkeptikusan áll a dolgokhoz, a másszor meg biztat, hogy nincs idő hezitálni, menni kell előre.

Azt mondják, ha egy házaspár együtt dolgozik egy ilyen projekten, elég sokszor elszabadul a pokol…

Nálunk szerencsére nem, mert erősek az alapjaink. Mindketten tűzben égünk, viszont azért tudunk ilyen jól együttműködni és jó házasságban élni, mert partnerek, szövetségesek, barátok vagyunk, és minden olyat tartalmaz az életünk, ami ahhoz kell, hogy pokoljárás nélkül átsegítsük egymást a dolgosabb, nehezebb periódusokon.

És ezekből nektek elég sok van. Mikor pihentek?

Sosem felejtjük el megjutalmazni magunkat egy-egy munkás időszak után, mert nem szabad mindig azzal ámítanunk magunkat, hogy majd legközelebb. A szervezetnek és a lelkünknek szüksége van a kényeztetésre, feltöltődésre, így amikor csak tehetjük, eltöltünk valahol pár napot munkamentesen. Ilyenkor kizárunk mindent, eszünk, beszélgetünk és nagyokat sétálunk.

Úgy tűnik, nagyon egymásra találtatok. Gondoltad volna ezt, amikor pár éve először találkoztál Zsolttal?

Egy munkamegbeszélésen futottunk össze, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyeneken agyaljak. Utána elkezdtünk beszélgetni és rájöttem, hogy egyikünknél sem játszik az ego, csak őszintén érdeklődünk egymás iránt. Mindketten épp akkor zártunk le egy szakaszt az életünkben. Én például 28 éves, önálló lábakon álló nő voltam, a szülővárosomban szépségszalont vezettem, televíziós és rádiós műsorban dolgoztam, énekelgettem, szóval, teljesnek tűnt az életem, aztán mégis útnak indultam Erdélyből, mert azt éreztem, valamire szükségem van. Nem többre, nem jobbra, hanem valamire. Az utazásra tippeltem akkoriban, de hamar kiderült, hogy ő hiányzott az életemből. Amikor szembejött velem, nem tudtam összefogni a szám, még a lelkem is mosolygott, és ez a mai napig tart.

Ennek az összhangnak köszönhető, hogy elfogadtak az UFO rajongói is?

Meglehet. Nem volt könnyű időszak, mert megszoktak egy arcot, egy másik közeget, ráadásul Zsolti is akkor tért vissza. A legnagyobb kérdés az volt, hogy bele merünk-e vágni és én képes leszek-e kiállni, felvállalni az egészet. Szerintem átment, hogy szívből csináljuk, és bármilyen nehézséggel szembenézünk. Ha elvisz a félelem, akkor nem tapasztalom meg ezt a gyönyörű három évet, ami alatt újra felépítettük magunkat. Szerencsére még az elején rájöttem, hogy nem jó félni, mert, aki fél, az nem él.

Egy balatoni koncert kapcsán, az UFO is része a Retropolynak. Miért pont ezt a dalt választottátok?

A darabban több slágerünk is benne van, de a koncertre azért választottuk a Tarzant, mert nemrég készült hozzá egy videoklipünk, és a bulikon imádja a közönség. Velünk együtt üvöltik a szöveget, olyannyira, hogy sokszor még Zsolti is belezavarodik a rap-szövegbe, mert ők előrébb járnak. Amúgy ez a dal kicsit olyan, mint amilyenek mi vagyunk. Mindkettőnknek meg van a saját egyénisége, mégis jól működünk együtt. A Tarzan is az őszinte egymáshoz való viszonyulásról, a szeretetről, és a boldogságról szól.

Milyen az előadás?

Most, hogy a színpadon látom, ugyanaz az érzésem, mint Zsolti kapcsán: mosolyog a lelkem. Attól jó, hogy mindenből van benne egy kicsi, mint egy ízletes ebédben: kiváló alapanyagok, egyedi fűszerek, zamatos körítés és desszert. Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de mindegyik dalt szeretem, mert sztori van bennük. Olyan, mintha ez a darab mindenki történetéből elmesélne egy részletet, csak épp azt személyre szabottan hallják. Rengeteg munkánk van benne, de azt hiszem, az egész stáb nevében mondhatom, hogy egy igazán jó előadást hoztunk össze.

Jövőre találkozunk a Retropolyval?

Ha lesz rá igény, mindenképpen. De, ha már az ebédet említettem, maradnék ennél a hasonlatnál. Amikor farkaséhes vagyok, akkor sem eszem degeszre magam, csak annyit, amennyi jól esik. Azt kívánom magunknak, hogy addig játsszuk a Retropolyt, ameddig mindenkinek jól esik…

Ha már a jövőnél tartunk…Szilveszter éjjel van, éjfélt üt az óra. Varga Szidónia mit csinál, és mit gondol magában?  

A városnapok jutnak eszembe… Látom, ahogy kijön a meleg lehelet a számon, az orrom meg összeragad a hidegtől, és látom magamat, ahogy mosolyogva belenézek a rajongók szemébe, megfogom a férjem kezét és azt mondom magamban: jövőre sem kell más, nem kell másképp, csak legyen szerencsés, dolgos a 2018-as év is, és mi éljünk békességben, szeretetben.

Interjú

Szerelemdoktor a levegőben

Azt eddig is tudtuk, hogy Száraz Tamás, a Retropoly társkereső Kovács Pistije nem volt felmentve tornából, sőt, idén nyert egy Old Boys aranyérmet is, viszont ezeket a mutatványokat elnézve, felmerült bennünk, hogy egy Retropoly aranyat is kiosztunk neki.

A darabban a Picasso Branch egykori énekese nem csak a hangjával hívja fel magára a figyelmet, hanem az akrobatikus elemekkel tarkított táncával is. Élőben is látszik, hogy nem csak ugrándozik, de mivel mindez egy pillanat műve, a fotók mutatják meg igazán, hogy amit csinál, jóval több, mint tánc.

Az egyik fotón keresnem kellett téged, aztán nagy nehezen megtaláltalak a díszlet tetején…
Nem éppen egy kidolgozott balettos mozdulat, de spárgaugrásnak elmegy.

Az vesse rád az első követ, aki jobban vitézkedik ebben a műfajban. Nem veszélyes ez egy kicsit?
Többnyire ésszel csinálom, de azért néha megfeledkezek magamról. Muszáj belevinni egy kis izgalmat, ha már adja magát a szituáció, még akkor is, ha nem mindig biztonságos.

A Retropolyban elvárás volt, hogy ezt tedd?
Varga Zsolt művészeti vezető hallotta híremet, és az első ugrást ő kérte, amikor a Szerelemdoktor című sláger éneklése közben bejövök a színpadra. Aztán jön egy olyan rész, amelyben az asztalon táncolok, ahonnan simán is leugorhatnék, de szinte kérte a helyzet, hogy többet vigyek bele.

Hallotta híredet…ez pontosan, mit jelent?
Én vagyok az az énekes-színész, aki kapható az ilyesmikre. Nagyon gyakran előfordul, hogy az adott darab kapcsán megjelenik egy koreográfus és felkiált: „Jaj, de jó hogy te játszod ezt a szerepet, mert így nem kell butítani a táncon!” És ilyenkor elkezdenek agyalni, hogy még mit tehetnek bele.

Korábban azt mondtad, hogy ésszel csinálod, de mégsem. Okozott ez problémát valaha?
Hajaj, nem is egyszer! Csak a legdurvábbat említeném. A kaposvári színházban próbáltuk a Légy jó mindhalálig című darabot, amelyben Nagy urat játszottam volna, de egy hasonló ugrásnál, a főpróbán mindkét talpamat sikerült eltörnöm. Igaz, ez nem feltétlenül az „esztelenség” miatt történt, de ettől még ki kellett írni a szerepet az előadásból.

Az Operettszínházban Rómeóként két és fél méterről ugrottál ki, ott nem volt gond soha?
Érdekes, hogy a testem és az agyam – talán nem tudatosan, de felméri a helyzetet és jelez, ha veszélyes egy ugrás. Júlia erkélye tényleg ilyen magasságban volt, és az elején, az enyhe tériszonyom mellett éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem ugrottam. Aztán rájöttünk, hogy az elegáns cipő miatt van az egész, mert nem tartottam biztonságosnak az érkezést, így lecseréltük tánccipőre és utána nem volt probléma. A Retropoly próbáin is előfordult, hogy nem melegítettem be eléggé, így ilyenkor csak leugrottam az asztalról.

Hol „siklottál félre”, azaz mikor jöttél rá, hogy ez megy neked?
Az egész a Picasso Branch kapcsán kezdődött. Szerettünk volna valami komolyabb koreográfiát, mint az ugrándozás, így hárman elkezdtünk breakelni. Nagyon megszerettem és kitartóan szívtam magamba mindent, s bár nem vallom magam break táncosnak, azért jó pár elemet megtanultam.

Azt áruljuk el, hogy idén tornász Old Boys aranyérmet is szereztél, tehát mondhatnánk, hogy könnyű így spárgaugrásokat csinálni…
Egy-két éve kezdtem lejárni, azért az nem ugyanaz, mintha egész életemben ezt csináltam volna.

Az emberek a kor előrehaladtával futni, kocogni mennek, nem tornászni!
Amikor a fiam a BHSE színeiben elkezdte, én is kedvet kaptam hozzá. Nagyon jól karban tart és erősít. Azért nekem még sokat kellene fejlődnöm, hogy eljussak az ő szintjére. Legutóbb a magyar bajnokságban 6-ik helyezést ért el, csapatban meg 2-ik lett, de különböző kupákról, egyéni összetettben hozza az aranyakat is.

Azon kívül, hogy ilyen szép mozdulatokat látunk tőled, még miért nézzük meg a Retropolyt?
Mert humoros, tele van ismert retro slágerekkel, és garantált a háromórás kikapcsolódás.

Hírek

Retropoly – Egy szerethető korszak zenés lenyomata

Mi kell egy jó időutazós musicalhez? Remek ötlet, tapasztalt író, rendező, ismert és elismert színészek, énekesek, no meg egy motor, aki űzi, hajtja és összefogja az egészet. Ám a felsorolásból kimaradt az egyik legfontosabb elem: a zene. A Retropoly esetében kivételes hangsúllyal bír, hiszen a musical azokra a retro slágerekre épül, amelyek meghatározóak, és sikeresek voltak a ’90-es években.

Varga Zsolt, ötletgazda és művészeti vezető, illetve Vizeli Csaba író, rendező nem volt könnyű helyzetben, hiszen abban az időszakban eléggé termékenyek voltak az együttesek, így 150-200 dallal indítottak, amit aztán módszeresen elkezdetek csökkenteni.

Kétirányú keresés zajlott. Az egyik szempont az volt, hogy olyan slágerek szólaljanak meg, amiket mindenki ismer, a másik, hogy illeszkedjenek a történethez. Egy idő után kategorizálni kezdtünk. Például, hogy melyik volt a ’90-esévek meghatározó száma, majd utána Csaba megkereste azokat a dalokat, amik valamilyen okból illeszkednek a történethez.”- mondta a művészeti vezető.

A rendező készített egy történet vázat, figyelve arra, hogy a dalok illeszkedjenek a sztoriba. Volt olyan szám, ami szinte jelenet után kiáltott és azt Vizeli Csaba megírta, viszont nem egy esetben a dal döntött a sztori alakulásában.

Minden darabnál szem előtt tartom: az egy dolog, hogy az íróasztal mögött kitalálsz valamit, ám a próbán, amikor életre kel a történet, sok minden változhat. Volt olyan sláger, amelyikről azt gondoltam, a darabban a helye, aztán kiderült, hogy nem működik. Sokat sakkoztunk a próza és a dalok között, mert az volt a legfontosabb, hogy lendülete legyen az egésznek, sodorjon magával a történet.”

Néhány ismert sláger, amely felcsendül a Retropoly musicalben (a teljesség igénye nélkül): Carpe Diem – Álomhajó, ShyGys – Hello, Ganxsta Zolee és a Kartel – Boom a fejbe, Kozmix – Angyal, Alvajárók – Induljon a tánc, Betty Love – Repülj Tovább, Happy Gang – Kérek egy kulcsot a szívedhez, Hip Hop Boys – A hegyekben fönn, Animal Cannibals – Takarítónő  és a kihagyhatatlan  Soho Party az Az éjjel soha nem érhet véget című slágerével.

Zoltán Erika pályafutását senkinek sem kell bemutatni, ám az még a színészeket is meglepte, hogy a diszkókirálynő mennyire jó prózában is. Mamuszban és az amnéziás Mami szerepében is szexi énekesnőt megkérdeztük, hogy miért nézzük meg a Retropolyt?

„1990 és 2000 között sok változás ment végbe Magyarországon. Mindent lehetett, mindent szabadott és az emberek ezt ki is próbálták. Szerethető korszak volt, és ez a Retropolyban visszaköszön, mert van benne szerelem, hazugság, seftelés, és alvilági figurák. Hiszem, hogy, aki felnőttként élte meg, az remekül fog szórakozni, nem csak a rengeteg humoros jelenet miatt. Viszont a modern technikának, a színészeknek, és a fülbemászó daloknak köszönhetően, a fiatalok is biztosan élvezni fogják.”

Szereplők: Zoltán Erika, Danics Dóra, Száraz Tamás, Somorjai Ilona/Miss Bee, Sári Évi, Ganxsta Zolee, Mészáros Árpád Zsolt, Baronits Gábor, Sipos Tamás, Magyar Attila, Mr. Busta, Barabás Kiss Zoltán, Kuczmann Ágnes, Kecskés Tímea és még sokan mások…

További  információk: www.retropoly.hu

Előadások: December 18. – Kecskemét, December 28. – Szeged

Jegyek a Ticketpro országos hálózatában kaphatók.

https://www.ticketpro.hu/szinhaz/2227654-retropoly.html

Hírek

„Mondd, zene nélkül, mit érek én?”

Mi kell egy jó musicalhez? Remek ötlet, író, rendező, kiváló színészek és egy motor, aki összefogja, hajtja az egészet. Ám a felsorolásból kimaradt az egyik legfontosabb elem: a zene. Laikusként legyinthet az ember, ugyan, mi dolga lehetett a zenei csapatnak, hiszen a Retropoly esetében adottak a dalok, csak ki kellett válogatni őket. Vagy nem…

Kenedi Krisztián – Zenei vezető-, rendező, hangmérnök

Amikor kiskorodban megkérdezték, mi szeretnél lenni, mit mondtál?

Nem foglak meglepni, mert már 9-10 éves korom óta tudom, hogy ez a vonalam. Konzervatóriumot is úgy választottam, hogy egyszerre volt klasszikus zene, zongora, orgona, és hangtechnika. 14-15 évesen már benne voltam a szakmában: hangosítottam, komolyzenei felvételeket készítettem.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Ezt nem könnyű így megmondani, mert több szempont szerint nézem. Ha azt veszem, hogy rövid idő alatt, milyen minőségű produktumot hoztunk össze, akkor a Retropolyt emelném ki. De büszke vagyok az egyik Total Dance Festival-ra készített intrómra is, ahol sok stílus keveredett.

Hogy kerültél a darabba?

Varga Zsolt ötletgazdával és művészeti vezetővel legalább 15 éves baráti- és munkakapcsolatunk van, így szerintem nem volt kérdés, hogy ha nekifut ennek a musicalnek, akkor engem választ zenei vezetőnek, én meg boldogan vállaltam.

Nem tűnsz ijedősnek, de volt olyan pillanat, amikor volt benned parányi aggodalom?

Rövid volt az idő, ezért az teljesen normális, ha néha átfut az ember agyán, hogy vajon, elkészülünk-e a megadott határidőre, de szerencsére jó a csapat, és bár izgalmas időszak van mögöttünk, az erdélyi turné előtt már letudtuk az utolsó simításokat is.

Kik a segítőid?

Varga Nikoletta és Kenéz-Radics Gábriel, akik szerencsére profin végzik a dolgukat. Gábrielt régóta ismerem, ő készítette elő nekem a dalokat, Nikoletta meg előadás közben végszavakra indítja a zenék kiegészítő sávjait és az effekteket. Egyik sem könnyű feladat.

Aki nem ért a zenéhez, azt gondolhatja, hogy nem volt olyan sok dolgotok, hiszen ezeket a dalokat már régen megírták.

Haha…Ez egy embert és zenészt próbáló feladat volt! A semmiből állítjuk elő ezeket a slágereket ilyenkor. Hiába vannak készen, számunkra csak az jelentett könnyebbséget, hogy a kreatív része már megszületett anno, de ettől még ismét le kellett kottázni, hangszerelni és így tovább.

Akkor belenyúlhattatok kedvetekre.

Sokat dilemmáztunk, hogy mennyire legyenek maiak, de aztán rájöttünk, hogy aki ezekért a slágerekért nézi meg a Retropoly-t, a régiekre kíváncsi. Erőteljes hangzás van, erősebbek a mélyek, de a hangszerek játéka megmaradt, azt is mondhatnám, hogy a retro dalokat a mai kor igényei szerint dolgoztuk fel.

Úgy hallom, nagyon precíz vagy?

Ez az egyik előnyöm és a hátrányom is. Gábriellel volt közöttünk pár hangos szóváltás emiatt, de ha megegyeztünk abban, hogy a fő szólamokat és a jellegzetes részeket korhűen visszaadjuk, és nem csak majdnem, akkor abba nem fér bele egy apró változtatás sem.

Közel három órát álltok a színfalak mögött, milyen volt az első próbatétel?

Észre sem vettük, olyan gyorsan elrepült. Rettenetesen izgultunk, hogy minden rendben menjen, de dalról dalra nyugodtabbak lettünk, és egyre jobban éreztük magunkat. Jó volt hallani, hogy a közönség folyamatosan nevet, tapsol meg reagál. Szerintem, remek dolgot hozott össze az alkotói gárda, és én örülök, hogy hozzájárulhattam a csapat sikeréhez.

 

Kenéz Gábriel – A zenei rendező főmunkatársa

Mit csinál a zenei rendező főmunkatársa?

Amikor nyár végén Kenedi Krisztián felkért a munkára, még nem volt teljesen világos, hogy mi lesz a feladatom, aztán kiderült, hogy az előkészítés lesz, ami képzett zenészként nem okozott gondot.  Zenei nyelven midiket kellett összeraknom neki, ami olyan, mint az építkezésen az alapozás. A hangokat egymás után pakoltam, s ezután kezdődött az ő munkája.

A mester és a kőművesek között szokott balhé adódni. Nálatok is volt?

Általánosságban véve nagyon jól kijöttünk egymással, igazi barátság lett ebből a munkából. Viszont Krisztián mércéje nagyon magasan van, ezért néha egymásnak feszültünk. A dalokat hallás után kellett összeraknom, nem volt hozzá kottám, s ha véletlenül félreütöttem egy hangot, azonnal felhívott: „Ez botrányos, elveszed az időmet, ne haragudj, de dolgozz normálisan.”

Hangok, kotta hallás után, zongora, harmónia…sorolod ezeket, én meg közben azon gondolkodom, hogy tényleg ennyire aprólékos ez a munka?

Egy-egy dallal legalább 4-5 órát foglalkoztam. 54 szám volt, ebből 7 esett ki, s ezeket mind reprodukálni kellett. Nagyon aprólékos munkát végeztem, de így utólag minden pillanatát élveztem.

Naponta hány szám volt a penzum?

Krisztián ebben sem ismert tréfát, imádja a táblázatokat, azokat folyamatosan vezetnem kellett és naponta két dalt prezentálnom neki. Az a helyzet, hogy ehhez az egészhez kellett az ő mentalitása, mert én amolyan szabad szellemű zenész vagyok, és ha eszerint haladunk, nem biztos, hogy időre elkészülünk.

Hogy tetszik a Retropoly?

Ha zeneileg nézem, akkor azt kell mondanom, hogy telitalálat, mert az embereknek nagy igényük van a retróra. A ’90-es évek slágerinek megvan az a bája, ami a mai napig szerethetővé teszi őket. Van bennük lélek és sokkal vidámabbak, kedvesebbek, mint a mai aktuális toplistás dalok. Ha az egészet komplexen nézzük, már az első olvasópróbán láttuk, hogy pörgős és vicces lesz, ebből akár egy filmet is lehetne csinálni. Vizeli Csaba zseniálisan megírta a musical-t és Varga Zsoltival egy profi párost alkottak a darab színpadra állításánál, nagyon ülnek a párbeszédek, és jók a szereplők is. A tánc és a koreigráfia pedig szerintem is nagyon sokat ad hozzá. Ez most egy pólyás baba, de óriássá nőheti ki magát.

Varga Nikoletta –  Zenei munkatárs

Mi a feladatod a produkcióban?

Kezdetben elég sokféle munkafolyamatban részt vettem, készítettem grafikákat, fotókat véglegesítettem, és a honlap első verzióját is én készítettem, de most egy launchpad nevű szerkezettel végszavakra indítom a zenéket, effekteket, és csinálok mindent, ami ehhez kapcsolódik.

Ez nem kis felelősség! Nem aggódsz, hogy egyszer lemaradsz valamiről?

Egyáltalán nem, mert sokszor elpróbáltuk, meg többnyire mindenki tartja végszavakat, s így egy idő után ráérez az ember.

Hogy kerül egy fiatal, csinos lány a zenei pult mögé?

Ha összességében veszem, akkor a legjobb helyen vagyok, mert DJ szeretnék lenni és bulikat szervezni. Már elindultam ezen a pályán, amit nagyon szeretek. Ha a Retropolyt nézem, akkor édesapám, Varga Zsolt révén. Ő a darab ötletgazdája, és amikor úgy tűnt, végre megvalósíthatja az ötletét, akkor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a zenei részlegben dolgozni. Még szép, hogy volt!

Két tapasztalt kolléga mellé kerültél. Hogy fogadtak?

Már az első perctől kezdve partnernek tekintettek. Figyelnek rám, és ha gond van, nem piszkálnak, hanem segítenek. Szeretek velük dolgozni, mert segítőkészek és viccesek, ahogy egymással vitáznak zenei dolgokon.

Ha nem tudnám az okát, biztosan megkérdezném, hogy tud ennyire rajongani a retro zenéért egy fiatal hölgy…

Apának köszönhetően ezeken a dalokon nőttünk fel, ráadásul sok retro fesztiválon megfordultam táncosként is.

Van kedvenc dalod ebből az időszakból?

Persze. Mi más lehetne, mint az UFO-tól a Szerelemdoktor?!

Van olyan jelenet a darabban, amit különösen kedvelsz?

Zoltán Erika és Baronits Gábor szobajelenetét…Erika, azaz a darabban Mami itt Gábor, azaz Lali amnéziás édesanyját alakítja. Sokat nevetek ezen a jeleneten és úgy hallom, hogy a nézők is nagyon szeretik.

Gondoltad volna, hogy egyszer egy musicalt, több helyszínen is hátulról „nézel meg”?

Nem, de nagyon élvezem. Viszont valóban nem szokványos tévén nézni az előadást a színfalak, pontosabban a LED fal mögül! Egyszer szívesen megnézném majd a nézőtérről is a Retropoly-t!

Fárasztó ennyi ideig a színfalak mögött állni?

Koncentrálni fárasztóbb, hiszen mindenre figyelni kell, az ügyelőkre, az színészekre, a rádióra, szóval ez egy összetett feladat, de nagyon élvezem!

Miért nézzük meg a Retropoly-t?

Azért, mert zenei szempontból nagyon jó, és a színészek is remekül játsszák a szerepeiket. Kicsit színház, kicsit koncert.  Nem is muszáj ülni, lehet táncolni és akár tapsolni is, a lényeg, hogy jól érezze magát mindenki!

 

Hírek

Sorsrendezte kaszkadőrmutatvány a premieren!

Ganxsta Zolee és Mészáros Árpád Zsolt sosem gondolta volna, hogy egyszer előadás közben egy asztal kényszeríti földre. De jó betyárosan. A rapper és a színész a Retropoly magyarországi premierjén gyanútlanul huppant a színpadi kellékre, ahogy négy előadás óta mindig, csakhogy ezúttal az asztal besokallt, és nem lelkileg, hanem teljes valójában összetört. A debreceni közönség megvárta, amíg a két művész kikászálódik a törmelékek közül, s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy mindkettő szerencsésen túlélte a földharcot, tapsviharban tört ki. Ám a kabaré csak ezután következett, mert az előadók olyan parázs improvizációs rohamot indítottak, hogy a nézők szinte fuldokoltak a nevetéstől. Ganxsta egy idő után kijelentette, hogy ezen túl kell lépni, mire MÁZS szófogadóan bele is kezdett a jelenet folytatásába, de előtte még a vállára kapta az egyik asztallábat, amitől megint jobbra-balra dőlt mindenki. Amikor a második felvonásban Mészáros gondolkodás nélkül felugrott az asztalra, és latin macsóként lejtett rajta, a közönség olyan hangot hallatott, mint a cirkuszban a halálugrás előtt. A vastaps megint járt a kaszkadőrnek sem utolsó MÁZS-nak, mint ahogy a musical végén az egész stábnak is.

Mészáros Árpád Zsolt a Mokkában mesélt a balesetről, amelyben nem csak fotókat, hanem videót is láthatnak az ominózus pillanatról!

Interjú

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!”

Varga Zsolt művészeti vezető szerint, a Retropolyban sok olyan szereplőre volt szükség, akik a parádét fokozni tudják. A színészi játékok fantasztikusak, de a nagy jelentek attól lesznek azok, mert sok ember van benne. Az előadókat nem akarta olyan koreográfiába belekényszeríteni, amelyben nem érzik jól magukat, így a táncosok segítségével sikerült kiemelni a történetet a hétköznapi világból.

A táncosok egy musicalben kicsit olyanok, mint a virágnak a víz. Ha jól végzik a dolgukat, a jelenet kivirágzik tőlük.

Mivel ebben az esetben és csak belülről látom a darabot, szeretném hinni, hogy igazad van. Úgy gondolom, hogy ha maximálisan beleadjuk az egyéniségünket, és minden tudásunkat, akkor az összképet valóban emelni tudjuk – mondta Gali Vivien, aki a Pécsi Művészeti Iskolában végzett, és táncosként megfordult a Szegedi Nemzeti Színházban, az Operettszínházban, illetve külföldön is.

Az egyik néző mesélte: a párja annyira bámult titeket, hogy pillantani is elfelejtett és kiszáradt a szeme…

Haha, ez akkor is jól esik, ha poén. Sokan azt gondolják, hogy a táncos betanulja a koreográfiát, aztán végrehajtja, és ezzel le is tudta az ő részét. Mi ennél összetettebbek vagyunk. Minden jelenet más, ezért nem csak mozgással veszünk részt benne, hanem megpróbálunk karaktert is adni magunknak. Ha ez sikerül, akkor megeshet, hogy a színészek mellett minket is kiszúrnak a nézők.

Mit tudtál a musicalről, amikor felkértek?

Hogy ez egy retro előadás lesz, ami a ’90-es évek zenéire épül, és hogy sok sztár játszik majd benne. Én 1991-ben születtem, s tinédzserként imádtam ezekre a dalokra bulizni. Akkor nem is sejtettem, hogy egyszer úgy bulizom rájuk, hogy közben dolgozom. Nagyon élvezem.

Milyennek találod?

A próbák alatt párszor felmerült bennem, hogy az idő rövidsége miatt, vajon összeáll-e a premierre?! Az első előadáson viszont éreztem, hogy jók az energiák a színpadon, a közönség is ezt közvetíti, vagyis megvalósult a szereplők és a néző közötti energiaáramlás, ami végül kihozta mindenkiből a maximumot. Az előadók is 110 százalékon pörögtek, a nézők meg hosszú, álló tapssal jutalmazták mindezt.

Kellene egy kortesbeszéd a korosztályodnak, hogy miért érdemes megnézniük a Retropolyt.

Azért, mert szerintem nagyon jók a dalok. Felhozzák az emlékeket és felidézik a felnőtté válásunkat. A sztorik viccesek, a színészek elképesztőek, én például, amikor nem vagyok a színpadon, a backstage-ben végignevetem az egészet. Tömény kikapcsolódás, olyan, mintha egy nagy buli lenne.

Kolléganőjével ellentétben, ifjabb Varga Zsolt „kicsivel” közelebb volt a tűzhöz, és jóval hamarabb értesült arról, hogy készülőben van a retro musical. 

Az édesapám, Varga Zsolt az ötletgazda, és már akkor érdekesnek, különlegesnek találtam, amikor csak mesélt róla, de még a konkrét sztori sem körvonalazódott. Aztán, amikor belendült a történet, megkérdezte, hogy dolgoznék-e a Retropoly tánckarában. Több mint négy éve veszek részt a retro fesztiválokon táncosként, sokszor volt közös melónk, amit kifejezetten szerettem, így nem volt kérdés, hogy igent mondok.

Gondolom, fel sem merült anno, hogy nem táncos leszel?

A vér nem válik vízzé… A tánc szeretete édesapám által az ereimben kering, és úgy érzem, ez már nem is fog változni. Ráadásul nem csak táncolok, hanem Vivienhez hasonlóan tanítok is, itthon és külföldön. Ez az életem, és én élvezem a munkámat.

Vivien említette, hogy a táncos egy musicalben is többet visz a jelenetbe, mint pusztán a mozgás.

A tánc egyáltalán nem áll messze a színészettől, hiszen mi is jelen vagyunk és fel kell vennünk egy karaktert. Az más kérdés, hogy a testünkkel kommunikálunk, ők pedig a szájukkal is, de igazából nincs éles határvonal a kettő között. Ami viszont a darab szempontjából a legfontosabb: mindenki tudja a helyét, pozícióját a hierarchiában, de ettől még egységet alkotunk.

Szerintem, nem mondok újat azzal, hogy a nézők néha titeket is kiszúrnak, nem csak a színészeket.

Mi erre nem figyelünk, mert van dolgunk bőven, de arra igen, hogy jól csináljuk. És, ha valaki mindent belead, nem tud láthatatlan maradni.

Milyen az előadás?

Ennyi idő alatt összehozni egy ilyen színvonalas musicalt, nem kis teljesítmény. Néha én is megijedtem a próbafolyamat során, hogy nem áll össze a kezdésre, de mindenki olyan erővel lendült bele, hogy a vége felé látszott, ez nagyon egyben lesz a premierre. Most már kimerem jelenteni, hogy minél többet játsszuk, annál jobb lesz.

A kolléganődtől kértem kortesbeszédet, s mivel te egy még fiatalabb korosztályt képviselsz, érdekelne, hogy mit mondanál nekik, miért jöjjenek el az előadásra?

Lehet, hogy elfogult vagyok, meg én beleszülettem ebbe a zenei stílusba, de akkor is azt gondolom, hogy nem csak az idősebbeknek szól. Ezek a dalok ma is élnek, viszont mindemellett érdemes megnézni a színészek-, és összességében az egész sztori miatt. Nem hiszem, hogy bárki csalódna benne, ha kikapcsolódásra vágyik.