Blog | Page 3 of 4 | RETROPOLY, a RETRO MUSICAL

Fresh from the Press

Interjú

Ostoba, buta férfiak vagyunk mindketten…

Nincs könnyű helyzetben. Ő az a színész, akitől elvárják, hogy mindig vicces legyen. Magyar Attila számára azonban ez nem teher. Azt vallja: a színésznek mindig olyat kell ugrania, hogy ne legyen lecserélhető. Improvizációban verhetetlen, és megoldó embernek tartja magát. Ha újra kezdhetné, műbútorasztalos lenne, de szerencsére most bennünket boldogít, és azokat, akik már halloták basszusgitározni a metálbandájában. 

Sok minden voltál, de Rambo még nem…

Most is csak névileg. Ő egy félőrült videotéka tulajdonos, aki a filmek megszállottja, különösképpen a Rambo című filmért és a főszereplőért rajong, megpróbál hasonlítani rá, olyan cuccokat hord, és minden megszólalásában van valami idézet, ami erre vagy más kedvenc filmjére utal. A gátlásos főszereplő nagybátyja, akit előszeretettel pátyolgat, tanácsokat ad neki, hogy végre nője legyen, pedig neki is inkább csak filmes tapasztalatai vannak. Annyit elárulhatok, a végére ez is megváltozik.

Azt már tudjuk, hogy félőrült, de ettől eltekintve, milyen ember?

Vállalkozó a ’90-es években, aki a sorstársaihoz hasonlóan, vagy feketén vagy fehéren vagy szürkén csinálja a dolgait. Megpróbál minden buliban, bizniszben benne lenni, s ha valami jól sül el, akkor jó, ha nem, akkor is. Alapvetően megmarad kisvállalkozónak, aki napi gondokkal küzd, de mindent kockára tesz, mindent bevállal a profit reményében. Nem mondanám, hogy az IQ-ja több mint 42, de nem akarom teljesen lehülyézni, lehet, hogy néha felcsúszik 48-ra.

Mindenkitől megkérdeztem, de neked ezek után félve teszem fel a kérdést: van bennetek valami közös?

Hogyne, rengeteg. Ostoba, buta férfiak vagyunk mindketten… Mellesleg, mint mindenki, én is szeretem a filmeket.  Főleg a ’90-es években volt nagy őrület, hiszen mindenki vágyott a szabadságra, hogy önálló legyen, de aztán bekerült az élet sűrűjébe, és másképp alakultak a dolgai, a filmek viszont kiszakították a taposómalomból.

Ahogy a színház is. Több helyen játszol, gondolom, nem unatkozol.

A Centrál Színházban és a Madáchban futnak a darabjaim, illetve Németh Kristóf megalapította a Fórum Színházat; nála is játszom, a Forgatókönyv című darabban. Az Elfújta a szél előkészületeiről szól, vagyis a forgatókönyvíró, a rendező és a producer küzdelmei alapján kaphatunk képet arról, hogyan készült ez a csodálatos film 1939-ben.

Amit most betiltottak Memphisben…

A film kapcsán már 1939-ben felmerült a rasszizmus kérdése, de akkor abban egyetértettek a felek, hogy Margaret Mitchell egy regényt írt, és a művészi szabadsága megengedte, hogy belevigyen olyan szálakat is, amik a képzelet szüleményei. Ám az, hogy délen voltak rabszolgák, történelmi tény; mivel megtörtént, nyilván nem hagyhatta figyelmen kívül.

Mostanában sehol egy reklám? Pedig „Nyuszó-muszó” nagyon hiányzik…

Van helyette Kasszás Erzsi. A színész már csak ilyen, ha felkérik, megcsinálja. Amúgy akkoriban érdekesen álltak hozzá az emberek ehhez a dologhoz. A szakma és a művésztársadalom egyenesen alantas dolognak tartotta, ha szerepet vállaltál egy reklámban. Sőt, azt is elítélték, ha bármilyen formában megjelentél a kereskedelmi tévékben. Pedig Peter Brook, a kortárs színművészet egyik legnagyobb alakja, már régen megmondta, hogy minden egy tőről fakad, még a reklám is. Én ezt show biznisznek hívom.

Úgy hírlik, improvizációban verhetetlen vagy.

Valamiért gyorsan feltalálom magam, megoldó embernek tartom magam. Ha például leszakad a díszlet, akkor nem nézek döbbenten, hanem beépítem a darabba. Az is megesett, hogy kiment a biztosíték, s hirtelen sötétség borult a színházra, de nem álltam le, szépen leközvetítettem, hogy a szereplők épp mit csinálnak.

Fárasztó vagy teher, ha elvárják, hogy mindig nevettess?

Ez a munkám, ehhez értek, és azt hiszem, tudom, mire vevő a közönség. Ez nem válhat teherré. Ha én vagyok a vicces fiú, akkor annak is kell lennem. A színpadon mindig olyat kell ugrani, hogy ne legyen lecserélhető az ember.

Sokszor mondtad, hogy nem lehettél más csak színész, mert elfogytak alólad a szakmák. Ha mostani fejjel visszatekintesz, van olyan, amit szívesen választanál?

Műbútorasztalos lennék. Mindenképpen kétkezi szakmát választanék, hogy alkothassak. Otthon csinálok mindent, villanyt szerelek, betonozok, de sok minden kimaradt az életemből, például az ipari formatervezés vagy akár a lakberendezés. Most már másképp döntenék, de nincs visszaút.

Azért elég sok mindent kipróbáltál. Voltál plakátragasztó, hidegburkoló, sőt virágboltban is dolgoztál, de azt valamiért nem szeretted…

Azt hinnéd, hogy szép munka, de hátul rettenetes dolgokat csinálnak, például koszorúkat. Ott kesztyű van, drót, olló, és borzalmas dolgok. Egy jácintnak jó illata van, viszont 500 jácintnak együtt már borzalmas.

Akkor mégiscsak jobb neked a színpadon.

Lehet, viszont az ember akkor sem mehet végig két úton. Kicsit bejárattam ezt a részét, viszont jó lenne visszamenni az időben és kipróbálni valami mást is.

A polihisztorok több utat is járnak egyszerre.

Szerencsések. Úgy gondolom, hogy az embereknek van egy excel tábla a fejükben, mindenkit beillesztenek egy oszlopba, ám azt nehezen fogadják el, ha mást is tud. Egyszer jelentkeztem kreatívnak egy reklámirodába, mert ki akartam próbálni magam. Nem alkalmaztak, -’áá, te színész vagy’ – mondták.  Vagy ott van a zenekarunk, a Neoclassx. Amikor valakinek mondom, hogy hívjatok, fellépünk örömmel, ráadásul nem is vagyunk drágák, megkérdezik, hogy ott mit csinálok? Én vagyok a basszusgitáros – mondom büszkén. Na, ettől dobnak egy hátast. Magyar Attila basszusgitáros egy metálbandában, persze, én meg jártam a Holdon, gondolják magukban. Pedig, tényleg jók vagyunk…

Van valami, ami idénről elmaradt és jövőre kívánnád magadnak?

Igen. Több koncert a zenekarunkkal.

Mi meg sok-sok előadást kívánunk neked, többek között a Retropolyt is. Milyennek találod a musicalt?

Szerintem nagyon szórakoztató. A ’90-es éveket 2017-es szemüvegen keresztül nézni, mindenképp különleges. Picit komikus, picit furcsa és érdekes, például, hogy akkor mi volt a zenei irányzat, milyenek voltak a ruhák, ráadásul egy olyan időszak elevenedik meg, amikor minden elszabadult. A Retropolyban ezt az őrületes szabadságot láthatjuk viszont a színpadon.

Hírek

Miért nézzem meg a Retropolyt? 2.

Tévéműsorban szerettük a Zsákbamacskát, de a Retropoly kapcsán örülnénk, ha tisztán látnátok, így megkérdeztük a szereplő-, és alkotógárdát, hogy miért ajánlják nektek ezt a produkciót?!

Azért, mert elképesztően vicces lesz, jó visszamenni egy kicsit a múltba, mindenki újraélheti a ’90-es évek feelinget, szuper a szereplőgárda és az egész darab. Ezt tényleg látni kell.” Danics Dóra, Lili szerepében

Mert azt gondolom, hogy nagyon vidám dolog visszakacsintani ebbe az időszakba. Mi egy elég nagy bumm-generációban nőttünk fel, aminek hatása van a mai világra is, szóval, ebben a produkcióban minden együtt van, zene, érzések, emlékek!” Mészáros Árpád Zsolt, Szamuráj szerepében

Bevallom őszintén, a retro szótól hidegrázást kapok, de amikor meghallottam, hogy miről is szól ez a darab, és hogy mi lenne a szerep, azonnal igent mondtam. Azért nézzék meg, mert én vagy Busta mindig benne leszünk. Jó lesz, de nem csak miattunk!” Ganxsta Zolee, Gengszter szerepében

A retro számunkra ijesztő szó, de attól még ez a musical nagyon jól sülhet el. Tény, hogy háromszor kellett elolvasnom a szövegkönyvet, hogy megértsem, mibe is akarnak belerángatni, de az ötlet nagyon jó, tetszenek az elképzelések, és ezt a szerepet tényleg nekünk írták.” Mr.Busta, Gengszter szerepében

Mert fantasztikus lesz! Belső titkot még nem árulhatok el, de úgy érzem, hogy mindenki élvezni fogja. Mi egészen biztosan, mert jó sztori és az összes olyan sláger benne lesz, amit örömmel énekel velünk a közönség.” Száraz Tamás, Pisti szerepében

Interjú

Takarítónőnek áll a Bestiák sztárja

Énekes, díva, műsorvezető, lakberendező, stylist, sminkes, és profi ceremóniamesternő. A mindig tip-top Somorjai Ilona, művésznevén Miss Bee, sosem unatkozik. Imád tanulni, főleg olyasmiket, amihez kreativitás kell, néha küzd a maximalizmusával, hisz a sors útjaiban, és lelkileg egyre edzettebbnek érzi magát, így olyan helyzetekbe is beleáll, amik nem mindig fájdalommentesek…

Amikor végignéztem, hogy mihez értesz, és mivel foglalkoztál, foglalkozol, nem tudtam eldönteni, hogy csodáljalak vagy irigykedjek. Ettől még áll a kérdés: hogy lesz takarítónő a „polihisztorból”?

Úgy, hogy a munka nem szégyen (nevet jóízűen). Mielőtt azonban a bulvárlapok felkapják a hírt, tisztázzuk, Borbála lesz takarítónő a Retropoly című musicalben, én meg Borbála.

Mit kell tudni róla, azon kívül, hogy lottónyertes és senki nem tudja, miért takarít a videotékában?

Ő egy jó fej, nagyszájú komika, aki a megfelelő időben, a megfelelő helyen szólal meg. Kellően cinikus, amolyan beszólogatós, de nem rosszindulatú nő. Nagyon közel áll a szívemhez ez a szerep, mert én is szeretek viccelődni, szurkálódni. Régen ezért kaptam a Bee becenevet, igaz ma már közel sem annyira éles a nyelvem, mint akkoriban.

A korábban felsoroltak között nem szerepelt a színész.

Mert nem is vagyok az. Amúgy érdekes, hogy amikor teljesen leteszel valamiről, akkor kapod meg. Anno minden irányom zenei volt, és felvételt nyertem Toldi Mária Operett Stúdiójába is. Az önszeretetemmel nem álltam túl jól akkoriban, mert szétizgultam a vizsgaelőadásokat, így amikor adódott a lehetőség, hogy válasszak a Színművészeti Egyetem és a Bestiák között, az utóbbi mellett döntöttem. Sosem bántam meg, mert így sokkal összetettebb utat járhattam be, de amikor elmenetem egy-egy musical előadásra, bizony megfájdult a szívem, hogy én is ott lehetnék. Viszont egy idő után letettem erről az álmomról,…és ekkor jött a Retropoly felkérés. Most sincsenek elvárásaim, egyszerűen csak örülök, hogy a sors ezt is megadta nekem.

Voltál énekes-díva, aki saját maga tervezte a jelmezét, kellékeit, élő zenekarral több évig hajókon léptél fel, énekeltél a Smile-ban, műsorvezető is voltál, aztán egyszer csak felröppent a hír, hogy Miss Bee az elsők között lett profi ceremóniamesternő.

Valóban elég hosszú utat jártam be, de ez így van rendben, hiszen minden ilyen kitérő építi az embert, és semmi sincs véletlenül. Az itthonléteim alatt sokszor voltam esküvőkön, zenekarokkal is, meg sokszor besegítettem a szervezésbe, így adta magát, hogy kipróbáljam. Főleg, amikor úgy döntöttem, hogy többé nem utazom külföldre. 2005 környékén a vőfélyek helyét kezdték átvenni a ceremóniamesterek, megfigyeltem, mit, hogyan csinálnak és rájöttem, hogy ez nekem menne.

De miért pont ez? Hiszen addig is énekeltél…

Az univerzum nem támogatta, hogy ismét berobbanjak a popiparba és én nem erőltettem. Ez viszont mozgatta a fantáziámat, hiszen érdekes, nemes munka. A legjobb időszakukban találkozol az emberekkel, boldogak, szerelmesek, azt szeretnék, hogy a nagy nap felejthetetlen legyen, s te ebben segítesz nekik. Szerintem csodálatos. Úgy hogy kidolgoztam a saját módszeremet, amiből nem hiányozhat az éneklés sem, hiszen az is része a csomagomnak.

Most hirtelen megjelent előttem Jennifer Lopez a Szeretném, ha szeretnél című filmben. Súg a vőlegénynek, újjáéleszti az idősebb rokonokat, lelki támogatást nyújt a mennyasszonynak, ruhát igazít…Gondolom, a te feladatod kicsit más, de sminkelni azért tudnál?

Igen, mert mindenre felkészülök. Viszont legfeljebb csak igazítást, korrekciót vállalok. Nem azért, mert derogál, hanem azért, hogy ne szakadjak szét és teljes erővel tudjak a feladatomra koncentrálni.

Univerzum, sors, önszeretet…Ezeket a szavakat csak olyanok használják, akik hisznek benne.

Tíz éve tudatos utat kezdtem járni. Nem vagyok bigott, akinek minden percét ez tölti ki, de ennek köszönhetően egyre jobban értelmezem a jeleket, üzeneteket, illetve hiszek abban, hogy ha valaki elszántan, és alázattal csinálja azt, amit szeret, akkor utat tör magának a céljai felé. Aki előre akar menni, az tegyen is érte, ne hagyja elmenni maga mellett a lehetőségeket, még akkor sem, ha elsőre úgy érzi, az nem méltó hozzá. Soha nem tudod, hogy a sors azt a helyzetet, feladatot, miért küldte az utadba.

Kimondva olyan egyszerűnek hangzik.

Igen, az emberek valamiért félnek az újtól és nem szívesen változtatnak, mert az fájdalommal járhat, közben meg nem veszik észre, hogy amiben vannak, és az nem jó nekik, sokkal fájdalmasabbá válhat. Muszáj néha szembemenni a félelmekkel és találkozni a fájdalmakkal is. Én akkor is belevágok egy-egy helyzetbe, ha óvnak tőle, mert belül érzem, hogy ott valami dolgom van. Lehet, hogy fájni fog, de mikor kielemzem, amellett, hogy fejlődök közben, rájövök, hogy miért kerültem oda. Minél többször megléped ezt, annál bátrabb vagy. Én például elmondhatom, hogy ennek köszönhetően, lelkileg egyre edzettebb vagyok.

Csak lelkileg? Mert mindig úgy nézel ki, mint aki most lépett ki egy magazinból.

A belső harmónia nagyon fontos, onnan indul minden. Viszont lényeges, hogy a testedre is odafigyelj. Egy éve halogatom, hogy elmenjek az edzőterembe, de ha mondjuk, felszedek pár kilót, addig dolgozom rajta, amíg ismét jól érzem magam a bőrömben. Nem szeretném, ha valaki azt mondaná: Bee, kezdesz asszonyosodni. Van egy szerencsés genetikám és egy alap maximalizmusom, amivel néha magamat is idegesítem. Nem arról van szó, hogy minden hajszálamnak egyenesen kell állnia, vagy órákat állok a tükör előtt, egyszerűen csak szeretem, ha harmóniában vannak rajtam a színek, elegáns a ruhám és jó a sminkem.  Szeretem a szép dolgokat, magamon is és a környezetemben is.

Az elegáns ruháról jut eszembe: volt idő, amikor kijelentetted, magas sarkút soha!

Pár éve váltottam nőiesebb vonalra, addig tényleg a sportos ruhákat kedveltem, amiket nem hordok már, de nincs szívem kidobni őket.

Jól jöhetnek még, amikor mondjuk, a gyerek lesz az első?

Abban biztos vagyok, hogy akkor sem adom alább. Inkább felkelek két órával korábban, de nem járkálok majd kócosan, smink nélkül és szakadt melegítőben. Úgy vélem, hogy a család oltárán nem kell mindent feláldozni, inkább az aranyközépútra kell törekedni, az mindenkinek jobb, a gyereknek is. Annyira muszáj egoistának lennünk, hogy önmagunkra időt szánjunk, mert az élet rólunk is szól.

A Retropolyra, miért szakítsunk időt?

Mert nagyon szórakoztató. Érdemes megnézni, hiszen azon kívül, hogy az embernek nosztalgiaérzése támad a daloktól, a történet is sodor magával, és pár órára kikapcsolja az elmét a mindennapok forgatagából. Igazi limonádé; vicces, jó érzéseket közvetítő produkcióról van szó.

 

Hírek

Miért nézzem meg a Retropolyt?

Tévéműsorban szerettük a Zsákbamacskát, de a Retropoly kapcsán örülnénk, ha tisztán látnátok, így megkérdeztük a szereplő-, és alkotógárdát, hogy miért ajánlják nektek ezt a produkciót?!

„Természetesen azért, mert én is játszom benne. A viccet félretéve, mindannyian, akik a szereplőgárdát alkotjuk, már az első olvasópróbán remekül szórakoztunk és ez kitartott a főpróbáig. 1990 és 2000 között sok változás ment végbe Magyarországon. Mindent lehetett, mindent szabadott és az emberek ezt ki is próbálták. Szerethető korszak volt, és ez a darabban visszaköszön. Hiszem, hogy, aki felnőttként élte meg, az remekül fog szórakozni, de a modern technikának, a színészeknek, a fülbemászó daloknak és a humoros jeleneteknek köszönhetően, a fiatalok is biztosan élvezni fogják.”  Zoltán Erika, Mami szerepében

„Mert egy tökéletes esti kikapcsolódás, fantasztikus színészekkel, jó sztorival. Ha valaki szereti a retro-életérzést vagy szeretné felidézni fiatalkori emlékeit, akkor annak szinte kötelező. Én nagyon fiatal voltam még ebben az időben, de az idősebb generációt, majdnem biztos, hogy meghatározó emlékek kötik egy-egy dalhoz, és ezeket mindenki szereti felidézni.” Baronits Gábor, Lali szerepében

 „Azért, mert a ’90-es éveket 2017-es szemüvegen keresztül nézhetjük meg. Ami egy picit komikus, egy picit furcsa és érdekes, például, hogy hogy akkor mi volt a zenei irányzat, milyenek voltak a ruhák, ráadásul egy olyan időszak elevenedik meg, amikor minden elszabadult. A Retropolyban ezt az őrületes szabadságot láthatjuk viszont a színpadon.” Magyar Attila, Rambo szerepében

„Mindenkinek csak ajánlani tudom a darabot. Elsősorban a dalok miatt, de azért természetesen nem csak ez az előnye. Jó kis történet, szép látvánnyal, táncbetétekkel, és persze ezzel a szereplőgárdával, szóval, fergeteges produkció válhat belőle.” Kuczmann Ágnes, Ildi szerepében

Mert már az olvasópróbán kiderült, hogy nagyon jó, humoros történet kerekedett ki ebből. Aki szereti a retrót, annak ez a darab egy nagyon szórakoztató, kellemes estét ígér.” Sipos Tamás, Rambo szerepében

„Mert egy színpadon ennyi rappert, énekest és színész-énekest egyszerre még nem látott az ember egy musicalen belül. Itt az énekesek és a színészek keverednek, ami egy elég érdekes kavalkádot idéz elő.” Barabás Kiss Zoltán, Agy szerepében

Hírek

Félúton Robert de Niro és Sinkovits Imre között

Sipos (Mirigy) Tomi jellegzetes hangjáról és elképesztő humoráról „híres”. Laza, vidám fickó, akiről azt hinné az ember, hogy semmin nem akad fenn. A Retropoly azonban nagy próbatétel elé állította: táncolnia kell a musicalben, pedig erre még a szerelme sem tudta rávenni az esküvőjükön. Hogy mit ki nem hoz Rambo az emberből?!

Rambo egy őrült videotékás, aki a filmekben él és ott is éli ki magát. Nagyon kemény, de legalább ugyanennyire balfék, aki elméletben mindent tud a csajozásról, viszont szerintem soha nem volt nője. Ő Lali egyik nagybátyja, folyamatosan jó tanácsokkal látja el a srácot és próbálja egyengetni az életét, hogy nőhöz jusson végre. Ettől függetlenül, néha nem tudod eldönteni, hogy a két karakter közül, melyik esetlenebb.

Van bennetek valami közös?

Az égvilágon semmi. Főleg a csajos vonalban, mert én alapvetően eredményesebb voltam a nők terén. De ha jobban belegondolok, mégis akad hasonlóság közöttünk. Én is nagy filmrajongó vagyok. A kedvencem az Én a vízilovakkal vagyok, szigorúan németül. A nagybátyánk Németországban élt, és amikor bejött a videós korszak elküldte ezt a filmet. Két év múlva is kívülről fújtuk a szöveget, igaz, gőzünk sem volt, hogy mit jelent.

A Retropoly szerencsére magyarul van, bár ezek után kétlem, hogy bármelyik nyelvvel meggyűlne a bajod. Milyennek találod a darabot?

A próbafolyamatok végén járunk, s úgy vettem észre, hogy a rendező látja a fényt az alagút végén, ami jó jel. Amatőr fejjel meg azt mondhatom, hogy napról napra léptünk felfele egy-egy szintet, és hiszem, hogy hamarosan ott leszünk a lépcső tetején.

Azt mondod, amatőr fejjel…Egy aprócska színész sem bujkál benned?

Dehogynem! Félúton vagyok Robert de Niro és Sinkovits Imre között…A műsorainkban kellett alakítgatni, de azt inkább nem nevezném színészetnek. Új terep ez nekem. Viszont még ennél is újabb az, hogy a dalokban mindenféle koreográfiákkal találtam szemben magam. Na, ez az igazi kihívás. A saját esküvőmön sem voltam hajlandó táncolni, a színpadon is érintőlegesen fordul elő, szóval, képzelheted, mekkora küzdelemben vagyok.

Görcsölsz? Nem látszik rajtad…

Azért ennyire nem fajultak el a dolgok. Hiszek abban, hogy sok gyakorlással, el lehet jutni egy bizonyos szintre, igaz, annyi időnk nincs. Persze, feszültebb vagyok, mint a színészek, akik rutinból oldják meg a jeleneteket. Nekem a magabiztossághoz idő kell.

De az énekléssel nem lesz gond.

Épp most mondtam Barabás Kiss Zoltánnak, hogy amit kívülről tudok és ismerek, azt mind más énekli, én olyan dalokat kaptam, amiket ugyan hallottam, de nincs a repertoáromban. Imádtam a ’90-es éveket, a Mirigy és a Sing Sing mellett van egy formációm, a WS Telepop, s velük folyamatosan énekeljük a retro dalokat.

Magyar Attilával osztoztok Rambo szerepén. Téged hol láthatunk?

Erdélyben ősbemutatóval kezdek november 14-én Székelyudvarhelyen, illetve 16-án  Sepsiszentgyörgyön leszek. Utána december 1-én Debrecenben, és 12-én Budapesten. Az utóbbit azért várom nagyon, mert ott lesz a család, az egész rokonság. Ha más nem is jön, miattam tele lesz a hely.

Senki nem próbált meg lebeszélni erről a kalandról?

A zene meg a musical közel áll hozzám, mindig nagy vágyam volt, hogy egy hasonló produkcióban szerepeljek. Ez most hála Istennek teljesült, akkor miért próbáltak volna meg lebeszélni? Igazából kíváncsian várják az előadást, de a véleményüket a produktum határozza majd meg. Remélem, úgy állok helyt, hogy büszkék lesznek rám és nem kell lehajtott fejjel kisomfordálniuk a csarnokból.

Az Irigy Hónaljmiriggyel is gőzerővel dolgoztok közben.

Igen, készülünk a február 10-i Mirigy 27! Aréna koncertünkre, ami sok időt elvisz, de azért szerencsére más is belefér. Lesznek meglepetésvendégek, de mivel meglepetés, nem árulhatom el. Nem azért hívjuk meg őket, hogy plusz nézőket hozzanak, hanem azért, hogy aki eljön a koncertre, az jól szórakozzon.

A Retropolyra miért jöjjön el?

Azért, mert nagyon jó, humoros története van, a dalok meg önmagukért beszélnek. Aki szereti a retrót, annak ez a darab szinte kötelező.

Fotók: Száraz Tamás

Uncategorized @hu

Nem fél Mami lenni Zoltán Erika!

A töretlen népszerűségnek örvendő énekesnő, kétségkívül ízig-vérig díva. Aki viszont nem egy ködös tükrön keresztül szemléli önmagát, hanem tisztán látja, és érzékeli az idő múlását, ám mindezt pozitívan éli meg. Ennek és irigylésre méltó életfelfogásának köszönhető az, hogy boldogan vállalta a Retropolyban az emlékezetkieséses anya szerepét.

Rád nézek és ízlelgetem a neved…Mami…Nem akar összeállni. Azt gondolná az ember, hogy a diszkókirálynő fejvesztve menekül, ha felajánlanak neki egy ilyen szerepet.

Ugyan, miért? Pár éve elmúltam már húszéves. Amikor találkoztam Mára Krisztiánnal és elmondta, miről is lenne szó, nem volt kérdés, hogy igent mondok. Ez egy újabb örömforrás az életemben, ami elüt a hétköznapjaimtól, kiléphetek a komfortzónámból, de ne feledjük el, hogy közben énekelhetek és táncolhatok, egyszóval, azt csinálhatom, amit imádok.

Mit kell tudni Mamiról?

Bűbájos édesanya, aki egyébként valaha énekesnő volt (remélem, én soha nem jutok el ide, és mindig is az maradok). Egy baleset folytán amnéziás lesz, és nem nagyon tudja, hogy mi történik körülötte. Ez egy klasszikus bohózati szerep, én pedig megpróbálok mindent megtenni azért, hogy kedves, szerethető, vicces Mami legyen, akiben azért benne van a díva.

A színészek elámultak azon, hogy mennyire jó vagy prózában.

Mindig táncos énekesnő akartam lenni, de a színészkedés is nagyon vonzott. Főleg a film, mert ott nincs annyi buktató. Ha tévesztettél, felveszik újra, a színpadi darabban viszont mindennek klappolnia kell, ott nincs ismétlés. Azt tudtam, hogy a szöveggel nem lesz probléma, mert a dalokat is hamar megjegyzem, viszont annak nagyon örülök, ha a profi kollégák az előadásmódomat is dicsérik.

Azért van némi tapasztalatod.

Először 18 éves koromban kaptam egy kis szerepet a Ballagás című filmben, aztán 1999-ben három hétig én alakítottam a Barátok köztben Ivettkét, aki a Rózsa bisztró tulajaként ármánykodik a sorozatban. Ettől amúgy tartottam kicsit, mert oké, hogy ez egy szerep, de nem tudhattam, hogy a nézők, hogy fognak reagálni a Mikivel is kavaró nőre, aki azért mégiscsak Zoltán Erika egy szerető férjjel, kislánnyal. Szerencsére jól jöttem ki belőle, még rendezői dicséretet is kaptam.  Aztán 2008-ban érkezett a Dr. Bubó musical felkérés, amiben Téboly nyuszit alakítottam. Elképesztő szereposztással futott a darab, Józsa Imi volt Dr. Bubó, Falusi Mariann Ursula, Bebe, a menedzserpatkány, Illényi Katica a tücsök, hogy csak pár nagy nevet említsek, szóval, ez örök szerelem marad.

Itt is elég színesnek mondható a szereplőgárda.

Ez a Retropoly egyik különlegessége. Van itt színész, énekes minden műfajból, és elsőre furcsa lehet, hogy kerül egy színpadra Mr. Busta és Barabás Kiss Zoltán, de ebben épp az a szép, hogy a ’90-es évek zenei világa képes összehozni akár Ganxsta Zoleet is Zoltán Erikával.

Gondolom, a saját dalaid sem hiányozhatnak a musicalből, de mit hallhatunk még tőled?

Sosem gondoltam volna, hogy valaha Baby Sisterst fogok énekelni, de ez egy jópofa kikacsintás, hiszen Baby Gabival két duettünk is született, ráadásul az egyik koncerten elénekelte a dalomat. Most én jövök.

Ismervén a tempódat, nem csak ez van most az életedben…

Alaphelyzet, hogy pénteken és szombaton beülünk az autóba, és indul a táncos cirkusz, itthon vagy akár Európában. Régóta tervezzük, hogy visszatérünk egy USA-turnéra, de annyi a jó kis felkérés, hogy egyelőre biztos nem tudunk elmenni.

A nagy hajtás tart karban téged vagy valami más titkod van?

Nagyon kellemes életmódváltozáson estem át nemrégiben, ami sokat segített. Korábban egy-egy húzósabb hétvége után, amikor 4-5 buli is benne volt a lábamban és a torkomban, bizony hétfőnként akadtak gondok, hogy négykézláb indulok-e el vagy másképp, de aztán találkoztam egy remek doktornővel, aki egy csepp vérből feltérképezett és elmondta, mit kellene tennem, hogy a korral járó problémáknak hitt nyűgjeim megszűnjenek. Rajtam is kijött a népbetegség, a szervezetem nem tolerálja a tejtermékeket, így átálltam a növényi tejtermékekre. Nyolc hónapja vagyok „tejtiszta” és az ízületi problémáim köddé váltak, sokkal frissebb lettem, no meg a bőrömnek is jót tett. Ettől még persze nem lettem 20 éves, oda kell figyelnem magamra.

És a kaszkadőrjelenetekre is…

Haha, igen. Van egy olyan rész, amikor elájulok és vergődök a földön, Sipos Tomi meg felnyalábol. Már előtte szóltam a rendezőnek, hogy ezt az esést át kellene gondolni, mert szívesen megcsinálom, de nem biztos, hogy lesz második alkalom. Ki is találtam, hogy tudok kényelmesen elájulni, viszont amikor Tomi elkezdett összekaparni, ott maradt a földön.  Nevetve összenéztünk és megbeszéltük, hogy ezt a jelenetet a korunkhoz képest kell kialakítanunk.

A színészek mellett, mitől különleges még a Retropoly?

1990 és 2000 között sok változás ment végbe Magyarországon. Mindent lehetett, mindent szabadott és az emberek ezt ki is próbálták. Szerethető korszak volt, és ez a darabban visszaköszön. Hiszem, hogy, aki felnőttként élte meg, az remekül fog szórakozni, de a modern technikának, a színészeknek, a fülbemászó daloknak és a humoros jeleneteknek köszönhetően, a fiatalok is biztosan élvezni fogják.

Fotók: Száraz Tamás

Interjú

MÁZS: A buta macsóknak szeretőjük van, nekem családom!

Mészáros Árpád Zsoltról azt tartják, hogy nála „élőbb” musical-, és operett színész kevés van Magyarországon. Ha azt vesszük, ez nem meglepő, hiszen sosem rejtette véka alá: a zene gyógyította meg, és ennek a műfajnak köszönheti az életét. A sármos színész beleáll a harcba, ha úgy hozza a sors, ám képes megkönnyezni egy romantikus filmet is. Akárcsak a Retropolyban játszott karaktere, Szamuráj.

Ez egy nagyon gazdag fiú, aki állandóan seftelt a retro korszakban, bőrkabátokat, illetve mindenféle dolgokat csempészett a határon, és nagyon szeretne hasonlítani a gengszterfőnökre. Viszont mivel neki több pénze van, ő a főnök és az agy is, de annak érdekében, hogy mindenki rettegjen tőle, meg kell fizetnie egy újságírónőt, hogy minél elrettentőbb híreket hozzon le róla. Senki nem tudja, hogy ki ő, csak azt tudják, hogy egy veszélyes bűnöző, de közben egy érző szívű, romantikus lélek, aki ugyan párkapcsolatban él, ám folyamatosan az ő Angelinájáról álmodozik, akit szívből szeretett egykor.

Elég bonyolult jellem. Van valami közös bennetek?

Persze, hiszen például fiatalabb koromban meghatározó tény volt az életünkben, hogy ezzel-azzal sefteltünk Nyíregyházán a KGST-piacon. És én is romantikus alkat vagyok.  Néha nőket megszégyenítve tudok elérzékenyülni a romantikus filmeken vagy a gyerekeim egy-egy pillanatán, de ha balhé van, vagy ki kell állni magamért, akkor bármibe beleállok. Amúgy nem érzem azt, hogy egy férfinak csak macsónak kell lennie. Azt szoktam mondani, a buta macsóknak szeretőjük van, nekem családom.

Apropó, család…Elég szépen alakul a família feeling itt is.

Igen, frankó kis csapatunk van, hiszem, hogy egy nagysikerű buli előtt állunk. Ráadásul sokakban kellemesen csalódtam. Itt van például Ganxsta Zolee, aki egy ikonja a hazai gengszter-rapnek, látszólag vagány, bohó, a szíve mélyén viszont egy érző lélek, aki elhozza a próbára a kislányát, az egyik szeme mindig rajta van, viszont amikor felmegy a színpadra, teljesen profin viselkedik, felkészült, a szöveget tudja, kooperatív. És ugyanez a helyzet Mr. Bustával is, nagyon korrekt fazon mindkettő. Zoltán Erikáról meg eddig nem is tudtam, hogy prózában ennyire jó, olyan természetesen szólal meg, hogy majdnem zavarba jöttem, pedig én ebből élek.

Ganxstáról és Mr. Bustáról jut eszembe: nem nagyon sikerült rávenni őket a táncra, de nálad ez nem jelent gondot…

Az a szerencse, hogy az alkotó csapat és a rendező elég sok mindenben szabadkezet ad, így mindenki elmondhatja, ha valamelyik jelenetben, koreográfiában kényelmetlenül érzi magát. Nem tartom magam táncművésznek, viszont hálás vagyok, hogy a zenés-táncos műfajban dolgozhatok, mert az életemet köszönhetem ennek. Szerintem, Isten azért adott nekünk kezet-lábat, hogy rázzuk, a fület meg azért, hogy halljuk, azt, amire mozoghatunk, a hangunkat meg azért, hogy hallassuk, amikor csak lehet.

Az életedet köszönheted a műfajnak…Ezt kifejtenéd?

A zene gyógyított meg. Amikor egy daganat miatt kivették a vesémet és otthon lábadoztam, a tévében meghallottam a „Mama” című számot Miller Zoli előadásában, és szívből megkönnyeztem. Akkor döntöttem el, hogy elkezdek énekelni. A zenének amúgy is gyógyító ereje van. A pszichoszomatikus betegségek a szervezetünkre is hatással vannak, akár meg is betegíthetnek. De amint a lelkünkben helyreáll a rend, a testünket is rávehetjük arra, hogy meggyógyuljon. A kemoterápia helyett az éneklés mellett döntöttem. Meggyógyultam…

 

Akkor a Retropoly dalaival sem gyűlt meg a bajod.

Azért azt nem mondanám. Nyilván benne van a fülemben egy-két dal, viszont akkoriban én rocker voltam, bőrkabátban meg varjúlábban az oldalamon bandáztam, úgy hogy volt gondom a rapbetétekkel, de mivel imádok énekelni, ez nem jelenthet akadályt.

Úgy tűnik, nem csak a retro, hanem a musical és az operett is felszálló ágban van.

Ez egy átütő műfaj, amit szeretnek az emberek és sokkal közelebb hozza a színházat a fiatalokhoz is. Az Operettszínházban az utóbbi időben több százezres nézőszámot produkálunk, Ázsiától Európáig mindenhol turnézunk. A zenés műfaj divatját mi sem igazolja jobban, hogy tavaly a Broadwayon 13,5 millió jegyet értékesítettek. Az emberek nem hülyék, és nem arra szórják a pénzüket, amit nem szeretnek. Magyarországon az elmúlt tíz évben, gyerekcipőben járt ez a műfaj, de ma már minden tekintetben felvesszük a versenyt bárkivel. Örülök, hogy a részese lehetek.

És van is munkád bőven!

Hála Istennek. Decemberben a Retropoly turné mellett, kezdjük a Dorian Gray próbáit, de jönnek a felújítások is, a Rebecca és a Nők az idegösszeomlás szélén, ami a szívem csücske, mert Almodóvarhoz köthető. Ez is egy igény a vezetőség és a színészek részéről, hogy ne csak habos-babos operettet játszunk, hanem művészi darabot is.

A Retropoly melyik kategória?

A szenzációs (nevet). Egy kicsit a saját gyermekem is, mert már egy-két évvel korábban elkezdtünk erről ötletelni Varga Zsoltékkal, de akkor nem volt rá időnk. Örülök, hogy kitartottak a darab mellett, mert ebben sok van. Pillanatok alatt visszarepít abba a korszakba, amire mindenki mosolyogva emlékszik vissza, még akkor is, ha akkor keseregve élte meg. És ki ne szeretne énekelve, táncolva, mosolyogva időutazni?

Fotók: Száraz Tamás

Interjú

Idegen műfajban, de testhezálló szerepben a két rapper

Egy musical hozta ki Ganxstából a bocsánatkérést.

Ganxsta Zolee és Mr. Busta, a hazai gengszter-, illetve hiphop rap kiemelkedő képviselői, akik ugyan készítettek már egy közös dalt, de együtt sosem léptek fel. Pláne nem egy retro slágerekre épülő musicalben… Ganxtától nem idegen a „kalandozás”, hiszen filmekben, sorozatokban, televíziós vetélkedőkben is kipróbálta magát, Busta azonban most először tesz ilyen kitérőt, ugyanis Zolee váltótársa lesz a 2017 legizgalmasabb zenei produkciójának ígérkező Retropolyban. Mindez nem csak a műfaj miatt meglepő, hanem azért is, mert bár tisztelik egymást, Mr. Busta hordozott magában némi sérelmet egy ideje.

Milyen arcot vágtatok, amikor meghallottátok a felkérést?

Ganxsta: Kellett pár perc, hogy ne üssem le az illetőt, aki felkért. Bevallom őszintén, a retro szótól hidegrázást kapok, és örülök, hogy minket a Kartellel nem hívnak az ilyen fesztiválokra, mert nem tartjuk magunkat retro zenekarnak, de amikor meghallottam, hogy miről is szól ez a darab, és hogy mi lenne a szerep, azonnal igent mondtam. Ez ránk van írva!

Mr. Busta: A retro számunkra valóban ijesztő szó, de attól még ez a musical nagyon jól sülhet el. Tény, hogy háromszor kellett elolvasnom a szövegkönyvet, hogy megértsem, mibe is akarnak belerángatni, de az ötlet nagyon jó, tetszenek az elképzelések, és ezt a szerepet tényleg nekünk írták.

Gengsztert fogtok alakítani…

Ganxsta: Ahányszor szerepet kapok, legyen az színház, tévé vagy film, egyszer sem buddhista papnak kérnek fel. Verőember, díler, homless, aljas motoros bandatag, börtöntöltelék, és még sorolhatnám. Ahogy ránézek a barátomra, neki se adnék tanárszerepet, szóval, a helyünkön vagyunk, és örülök, hogy Zsolti lesz a váltótársam.

Mr. Busta: Azért ez egy kicsit zavaró, mert mi nem vagyunk ilyenek (nevet). Mindketten tisztességes, lányos apukák vagyunk…

Akik most egy ’90-es éveket idéző, romantikus, komikus musicalben gengszterként asszisztálnak a legmenőbb pop slágerekhez…

Ganxsta: Azért a Való világ és a Bumm a fejbe is benne van.

Mr. Busta: Tényleg, nekem még meg kell tanulnom ezeket a dalokat, főleg, mert én más stílusban rappelek.

Ganxsta: Csak szólj, ha elakadsz, szívesen elmegyek gyakorolni veled a kocsmába.

Valamiért az volt a fejemben, hogy te vagy az, aki továbbvitte Zoleeék „örökségét”, akkor nem lehet olyan nagy gond a tanulással.

Ganxsta: Az, aki jól vitte tovább, mert többen csinálják, de nem mindenki hitelesen.

Mr. Busta: Köszönöm. Zoleeék műfajt teremtettek, és szerintem én vagyok az egyetlen, aki a mai napig ezt csinálja, vagyis folytatja, amit ők elkezdtek, de ez egy szűkebb csapat, kevesen merik bevállalni, kell hozzá egy olyan attitűd, ami ezt a stílust jellemzi.

Zolee az imént azt mondta, örül, hogy te vagy a váltótársa. Ezek szerint szent a béke közöttetek?

Mr. Busta: Tudom, mire célzol. Igen, egyszer Zolee beszólt nekem, ami eléggé megviselt. Nem értettem, miért támadt nekem, mert sosem volt gondunk egymással. Minket ebben az értelemben nem hozott össze a sors. Lehet, hogy nem lett volna felhőtlen telefonálgatás, ha együtt dolgozunk, de abban biztos vagyok, hogy jó zenei viszony igen, mert mindketten keményen odatesszük magunkat.

Ganxsta: Lehet, hogy hihetetlen, de nem emlékszem. Csak véletlen lehetett, mert szándékosan sosem bántottalak volna. Többször előfordult már velem ilyen, azt viszont tudni kell rólam, hogyha valakivel bajom van, azt megmondom személyesen. Tényleg nem vettem észre,…ha megbántottalak, adj egy pacsit, és elnézést.

Ezt jó volt látni! Mielőtt elmentek a kocsmába gyakorolni, annyit áruljatok el, hogy miért nézzük meg a Retropolyt?

Ganxsta: Egyértelmű! Mert Busta és én mindig benne leszünk! Amúgy meg jó lesz! Nem csak miattunk…

 

Interjú

A táncoslábú forgószél

Sári Éviről a forgószél jut az ember eszébe. A szebbik fajtából persze, amelyik folyamatosan mozgásban van, és ha épp nem énekel vagy táncol, akkor próbáról fellépésre rohan. Nem egy lazsálós típus, ez köztudott, és éppen emiatt hasonlít egy kicsit a Retropolyban alakított karakteréhez, Andreához.

Egy munkamániás, önmagához és az élethez szigorú nőről van szó. Néha tudálékos, de talpraesett, és mindezek ellenére jól végzi a munkáját. A végén természetesen kiderül, hogy volt egy korszaka, amikor lazábban fogta fel a dolgokat, és képes volt elengedni magát. Az tetszik benne, hogy kétféle arca van és folyamatosan fejlődik a darab során, ez mindig izgalmas. Sokban hasonlítunk.

A tudálékosság is stimmel?
Nem vagyok különösebben okoskodó és szigorú, de dolgozni nagyon szeretek. Ha munkáról van szó, akkor határozott, kemény és céltudatos tudok lenni. Persze nekem is volt bulis korszakom, amikor nem számított, hogy mi lesz holnap, csak a pillanatnak éltem, de ezen már túl vagyok.

Andrea szerethető?
Mindenképp szeretném azzá formálni. Szerintem nagyon szép dolog az, amikor valaki meg tudja mutatni a gyengeségét, ahogy ő is teszi. Nem jó tökéletesnek lenni, mert az ellenszenvet vált ki az emberekből.

Milyen dalokat kaptál?
Természetesen, jókat. Mindig is „irigyeltem” Judytól a Hajnalt, így kifejezetten örülök, hogy ezt is elénekelhetem.

Fáradhatatlannak tűnsz, gondolom, a Retropoly mellett van munkád bőven.
Zajlanak a We Will Rock You próbái, ami nem könnyű, de nagyon élvezem. Ezenkívül játszom a Meseautóban, a Vukban, a Poligamyban, a Vámpírok báljában és az Anconai szerelmesekben.

Épp ez utóbbi hozott neked idén egy szakmai elismerést.
Igen, a Veres1 Színház Veres Medve-díját kaptam meg, a legjobb mellékszereplő kategóriában.

Fontos számodra az ilyenfajta visszajelzés?
Aki színpadon dolgozik, annak fontos. Nézőktől, családtól és persze a szakma részéről is.

Egy kis kortesbeszéd a végére…Miért nézzük meg a Retropolyt?
Mert ezt én is megnézném! Összegezve: fiatalkorunk felidézése a legismertebb dalok segítségével, az életből vett vicces karakterek tolmácsolásában. Színes szereplőgárda jött össze, akik a zenés műfaj különböző területeiről érkeztek, de a végén jó kis egységgé kovácsolódnak, szóval, minden mellette szól…

Fotók: Száraz Tamás

Hírek

Ezt tényleg látni kell!

Danics Dóra könnyen tudott azonosulni a karakterével, mert úgy érzi, sokban hasonlítanak egymásra Lilivel. Az X-Faktor első női győztesét mostanában egyre gyakrabban találják meg a szerepek, s bár nem tartja magát színésznőnek, a tőle megszokott maximalizmussal veti bele magát az új feladatokba.

Lali nővérét játszod a musicalben, aki egy visszafogott, félős nyuszi. Ezzel szemben, Lili?

Karakán, őszinte, kedves, talpraesett csaj, aki tudja, mit akar.

Nem akarok ujjal mutogatni, de mintha lenne itt még valaki, akire ez illik…

Igen, könnyű volt belebújni Lili bőrébe, mert én is ilyen vagyok. Persze nem mindenben hasonlítunk. Lilinek van egy pasija, nem éppen a legjobb körökből, akivel el van ugyan, de szó nincs nagy szerelemről, inkább amolyan „hála-tartozás-összetartozás” érzés lengi körül az egészet, mert a srác segített neki egy-két dologban. Aztán összefut Pistivel, a Szerelemdoktorral, akit először lepattint, mert ugye talpraesett, de aztán összegabalyodnak és semmi sem menti meg őket a szerelemtől.

Szóval, miben nem hasonlítotok?

A darabban mindenkinek van valami kis őrültsége, nekem a fitnessz-mánia jutott. Ez engem még nem kapott el.

Mi van helyette?

Imádok enni.

Mondja ezt egy vegán…

A kettő nem függ össze. Tényleg sokat zabálok, látod, most is egy körte van a kezemben.

Bevallom, hús-, tojás-, halevőként el sem tudom képzelni, hogy mitől kezd el csillogni egy vegán szeme.

A tésztákat elképesztően szeretem. Olasz oldalról egy pomodoro isteni finom tud lenni. Thai oldalról meg a rizstészta vagy bármilyen kínai tészta jöhet zöldségekkel, szójával, tofuval vagy akár csípősen.

Bocs, de erről a Bazi nagy görög lagzi jut eszembe, amikor a srác a buli kellős közepén elutasítja a húsos ételeket, de megunja, hogy traktálják, és végül óvatosan kimondja: vegetáriánus. Először megáll az élet, valaki a döbbenettől elejt egy poharat, majd a házigazda felkiált: nem baj, sütök neked bárányt…Veled megesett, hogy nem értették, vagy nem tudták elfogadni, hogy vegán vagy?

Számtalanszor. Magyarországon, ha kilépek Budapestről, szinte senki sem tudja, mit is takar ez. Így nem is használom a kifejezést, inkább körülírom, hogy nincs benne semmi, ami állati eredetű. Ha nem tudok magamnak főzni vagy nem itt vagyok Pesten, akkor többnyire köreten élek. Amikor még csak vegetáriánus voltam, a nagymamám csillogó szemmel közölte velem, hogy csontlevest főzött nekem, mert abban nincs hús. Nagyon cuki volt, megköszöntem és megettem.

Számolgatsz, hogy miből, mennyit, mármint, hogy elég tápanyagot vigyél be a szervezetedbe?

Nem. Mivel nem eszem mást csak zöldséget, gyümölcsöt és szénhidrátot. A B-vitamin a legnagyobb hiány, ezért azt szedek.

Így gondolom, könnyebb a vonalakra is figyelni.

Van akinél igen, van akinél nem. Szokták kérdezni, hogy van az, hogy ennyi szénhidráttól nem hízom el? Lehet, hogy tésztát tésztával eszek, de azon nincs hús, sajt, csak zöldség. Ahogy átváltottam vegetáriánusról vegánra, rólam lement vagy 8 kiló, de úgy, hogy közben rengeteget ettem.

A Retropolyn kívül mit csinálsz mostanság?

Játszom egy szuper sorozatban, ami az RTL-en látható, Oltári csajok címmel. Nagyon izginek tűnik, nem az a tipikus, buta sorozat, bőven van benne mondanivaló. Én egy szuper karaktert kaptam, aki csak abban hasonlít hozzám, hogy énekesnő, amúgy egy gonoszkodó, drogproblémákkal küzdő bajkeverő. Örültem a szerepnek, izgalmas volt megformálni, s bár nem vagyok színésznő, úgy érzem, sokat fejlődtem, tanultam és egyre jobban kinyílik  előttem ez a világ is.

Pedig szeretsz bújócskázni…

Haha, jó átkötés. Valóban szeretek bújócskázni, de nem emiatt lett ez az első albumom címe. Ha az egész lemezt nézem, akkor ez egy belső útkeresés. Sokféle stílusú dal van, de egy valami közös bennük: mindegyiknek van mélyebb mondanivalója, mert nekem ez nagyon fontos. Nem baj, ha három emberhez szólok éppen, csak felszínes ne legyek. Viszont egységessé az alter vonal tette az egész albumot, ami nagyon kellett bele, és ezt Kirschner Péter zenei producernek köszönhetem.

Tényleg spontán vettétek fel a klipet?

Igen. Imádok stoppolni, és igazán nagy élmény volt úgy eljutni Horvátországba, hogy közben a Bújócska klipjét is leforgattuk.

Miért nézzük meg a Retropolyt?

Azért, mert elképesztően vicces, tele fordulatokkal. Jó lesz visszamenni egy kicsit a múltba, mindenki újraélheti a ’90-es évek feelinget. Szuper a szereplőgárda és az egész darab. Ezt tényleg látni kell!

Fotó: Száraz Tamás