Aki ott volt Székelyudvarhelyen, annak nem kell elmagyarázni, hogy miért beszélnek ilyen elragadtatással a Retropoly előadóművészei az ősbemutatóról.  Aki nem volt ott, annak szívesen tolmácsoljuk…

Barabás Kiss Zoltán (Agy)

A nézők az elején nehezen fogták fel, hogy mi is ez tulajdonképpen, koncert, próza, musical, de amikor ráéreztek az ízére, onnantól kezdve nagyon élvezték. Jól éreztem magam, pedig egy nehéz napon voltunk túl, mégis a kezdésre, mintha elpárolgott volna minden nehézség.  A közönség hergelt minket, mi pedig egymást a színpadon. Én általában 110 százalékot szoktam beleadni, a premieren ez 1100 százalék volt, mert a végére úgy elfáradtam, hogy ihaj. Hangilag, mindenféleképpen, de muszáj volt tolni, mert sokan belőlünk merítenek energiát. Néhányan nem színészek, hanem énekesek, és ilyenkor nekünk kell a színpad ritmusát diktálni, amit ők aztán átvesznek, mert profik. Ez egy nagyon reményteljes kezdés volt, sokat kell fejlődnünk, főleg technikailag, de ez csak abból fakad, hogy kevés időnk volt. Minél többet játsszuk a darabot, annál jobb lesz.

Baronits Gábor (Lali)

Azt már a próbákon éreztük, hogy ha ez összeáll, nagyon jó dolog sülhet ki belőle. És az ősbemutatón összeállt. Voltak apróbb hibák, de ezeket nem mondjuk el, mert a néző nem látja, viszont elraktározzuk, mert a következő előadáson ezekre figyelünk.  Fantasztikus érzés, hogy a közönség ennyire szeretett minket, így köszönték meg, hogy idejöttünk Budapestről, és nekik játszunk. Szerintem látták, hogy a szívünket-lelkünket beletettük ebbe a darabba, mert a cél az volt, hogy egy felejthetetlen estét hozzunk össze. Amikor az egész sportcsarnok felállt és állva tapsolt, az jutott eszembe: na, ezekért a gyönyörű pillanatokért érdemes ezt a szakmát csinálni!

Danics Dóra (Lili)

Nagyon izgi és nagyon para volt. Féltem, hogy nem fogom tudni, mi után, mi jön, mert itt táncolni, énekelni, színészkedni kell egyszerre. Sikerült is párat hibázni, de kijavítom őket. Bár játszottam egy sorozatban, attól még nem vagyok színész, viszont úgy érzem, menne ez nekem, és egyre jobban élvezem. Most ez az életem, úgy hogy örülök és köszönöm, hogy benne lehetek ebben a produkcióban. Ja, és a közönség is megérdemel egy nagy tapsot, mert szuper volt.

Ganxsta Zolee (Gengszter)

Ez tényleg nagy élmény volt. A közönség vette a poénjainkat, jó volt hallani, ahogy nevetnek. A karakteremet is szerették; néha meg sem szólaltam csak csináltam egy mozdulatot, és már jött is lentről a visszajelzés. Úgy érzem, kellően Ganxstás lett a szereplő, és biztos, hogy amikor Zsolti játssza, akkor Bustás lesz, de ami a lényeg: kiderült, hogy a retrósok körében ismert slágerek között, igenis helye van ennek a három rapdalnak, és ezeknek az alvilági figuráknak.

Kecskés Tímea (Andrea)

Fantasztikus volt, hihetetlen nézőkkel, ami meglátszott a színpadon is, és szerintem, ezért lett ennyire jó az előadás. Egy remek csapat és egy ilyen közönség csak ezt eredményezheti. Azért ez más, mint a színház, nagy térben vagyunk, és nem úgy lehet hallani a visszajelzést, mint egy színházban, hanem később vagy egyáltalán nem. Körülbelül a darab felénél szoktam meg, hogy együtt nevetnek velünk, hogy tapsolnak, de azt, hogy ez jól sülhet el, az első pillanattól kezdve éreztem.

Kuczmann Ágnes (Ildi)

Nagyon hosszú volt a nap, próbák, főpróba, elfáradtunk a végére, viszont az előadáson ez nem látszott, mert nagyon jól sikerült. Az összes színész, szereplő egytől egyig minden erejét próbálta beleadni abba, hogy egy nagyon szuper és sikeres előadás legyen, és úgy érzem, a lehető legjobbat hoztuk ki az egészből. Boldog voltam, hogy Csabával (a darab rendezőjével, szerk.megj.) egy ilyen sikeres premier után oszthattuk meg a stábbal, hogy gyermeket várunk.

Mészáros Árpád Zsolt (Szamuráj)

Ambivalens érzések kavarognak bennem, főleg azért, mert szerintem fel sem tudtuk fogni azt a sikert, és azt a szeretetet, amivel az erdélyi közönség fogadott bennünket. Fantasztikus érzés volt, álló taps a finálé alatt, félórás ováció, velünk együtt énekeltek, velünk együtt táncoltak. Harminc éve vagyok a szakmában, de ilyet még nem éltem meg. Az is különleges érzés volt, hogy olyan ováció fogadott a végén, mintha az anyaszínházamban léptem volna fel. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Fárasztó volt a nap, hiszen hétfőn utaztunk tizenegy órát, másnap egész nap próbáltunk, este meg lenyomtuk az előadást. Attól féltem, hogy a fáradtságtól nem tudunk úgy teljesíteni, ahogy szeretnénk, de a közönség szeretete átbillentett a holtponton. Mindenkiben ott volt a drukk meg a teljesítésvágy. Nyílván van még mit javítani, meg kell szoknunk a sportcsarnokokat, hangolódnunk kell egymásra a közönséggel, de a premier után nem kétség: jó kis turnénak ígérkezik ez.

Miss Bee/Somorjai Ilona (Borbála)

Hála Istennek összeállt a darab, összerántotta az izgalom és az adrenalin. Mi belülről úgy éreztük, hogy jól sikerült, de a közönség is ezt erősítette bennünk, mert nagyon hálás volt. Nyilván van még mit csiszolni, de mint a jó bor és a jó nő, ez is érik, csiszolódik. Akárcsak a karakterem. Egyre jobban bele tudok bújni Borbála szerepébe és már nem vagyok zavarban, nem érzem magam kényelmetlenül, mert nem színész vagyok, hanem énekes. Úgy érzem, még nagyon sok hasonló pillanatunk lesz ezzel a remek csapattal.

Mr. Busta (Gengszter)

A premieren Ganxsta Zolee alakította a karaktert, de természetesen végig itt voltam. Rendkívül tetszett, nagyon szórakoztató, pörgős darab. Nézőként abszolút profi az előadás, de mivel szereplője is vagyok, észrevettem azokat a bakikat, amik előfordultak, viszont könnyen javíthatók. Igazából, most kezdem el élvezni. Kicsit parázok a sepsiszentgyörgyi fellépéstől, de komolyan veszem, készülök, mert szeretném, ha ebben a karakterben az én egyéniségem is benne lenne és senkinek sem tűnne fel, hogy nem vagyok színész.  Sokan kérdezték, hogy szerintem, a rajongóim ráveszik-e magukat arra, hogy egy retro zenével teletűzdelt előadásra miattam eljöjjenek? A válaszom igen, mert már itt Erdélyben is voltak.

Sipos Tamás (Rambo)

Várakozásomon felül sikerült az este! A teljes stáb nevében mondhatom, jóval száz százalék fölött, legalább 180 százalékon teljesített mindenki. Ez számomra eddig egy idegen világ volt, s nem gondoltam, hogy ez ennyire összerántja a produkciót. Tulajdonképpen kevés időnk volt a próbákra, menetközben kellett megtapasztalnunk, hogy élesben, hogy működik a sztori. Hál’istennek jól működött az elejétől a végéig. Azt gondolom, hogy ha az első ennyire sikeres volt, a többi csak ennél jobb lehet. Összeérik a produkció, és előadásról előadásra jobb lesz.

Száraz Tomi (Pisti)

Egy premier mindig kisebb-nagyobb stresszel jár, mert az ember soha nem lehet elég biztos önmagában, ezért érthetően izgul. Feszített tempóban csináltuk végig a próbaidőszakot, ezért mindenkiben benne volt a drukk, hogy vajon, összeáll-e a bemutatóra. Úgy gondolom, hogy tök jól sikerült, jól éreztük magunkat. Nyilván nekünk is kellett alkalmazkodni a csarnokhoz, kicsit másképp kell beszélni, játszani, és azt sem tudtuk pontosan lemérni eddig, hogy melyik poénok ülnek igazán vagy melyiken kell finomítani, mert ez csak a közönséggel tud beállni. Viszont úgy éreztük, hogy vették a lapot az elejétől kezdve, nevettek, tapsoltak és azt is lehetett hallani, hogy melyik dalokat kedvelik. Nagyon várom a többi előadást, még magabiztosabban, még több energiával.

 

Zoltán Erika (Mami)

A Retropoly koncepció lényege a ’90-es évek közepének legnagyobb slágerei, ami Magyarországon egy igazi zenei aranykor volt, és közben nyílt a világ is. Ez a két dolog együtt valami olyasmit eredményezett, amit mindenkinek a mai napig jól esik felidézni. Ráadásul a darab kiváló szereposztással fut, mindenki profi, mindenki összeszedte magát, beletette az összes tudását, akkor kérdezem én, ez mi mást eredményezett volna, mint egy szuper jó produkciót?! Nekem ez egy kaland, de izgulok, pedig általában nem szoktam. Egy amnéziás énekesnő szerepét játszom, sok prózai szöveggel, ami azért nem ugyanaz, mint az éneklés. Ennek ellenére szívből és örömmel teszem, mert borzasztóan szeretem csinálni, és az már biztos: ha nem kapok több hasonló felkérést a jövőben, akkor lelki beteg leszek.