Havonta legalább harminchárom előadásban tűnik fel, lovagol, megszállott motoros, Kékszalag-győztes vitorlázó, és biztos, hogy képes osztódni. Barabás Kiss Zoltán úgy tartja, minden belefér az ember életébe, ha jól csinálja. A Retropoly szerencsére belefért, mert a csökkent agyi kapacitású, szerethető nagybácsi szerepét remekül hozza.

Agy…bizalomgerjesztő név. Mit kell tudnunk róla?

Ő egy buszsofőr az egyszerűbb fajtából, aki nem várja meg, hogy a nyugdíjas felszálljon, hanem beszól: „tessék már szedni a lábát nyanyó!”. Egyszerű, mint a faék, ezért nehezen tudja kifejezni az érzéseit, ellenben aranyszíve van. Állandóan nők után kajtat, de nincs nagy sikere, pedig azt hiszi, hogy neki van a legjobb csajozós dumája. Viszont legalább lazán veszi a dolgokat, eszik, iszik, okoskodik, és azt hiszem, ezzel túl is beszéltem, mert nem egy mélység.

Lehet, hogy nem az, de a közönség szinte együtt él vele és Rambóval.

Eleinte én is azt gondoltam, hogy ez egy erős mellékszerep, de végül kiderült, hogy ebben a darabban úgy vannak leosztva a kártyák, hogy bárki főszereplővé válhat, ha a nézők aznap épp azokra a jelenetekre vevők. A rendező végig partner volt abban, hogy Rambóval (Magyar Attilával és Sipos Tomival) variáljunk, így lett az egyik betétszámunkból közönség kedvenc. Jövünk-megyünk, táncolunk, poénkodunk, és sokat rappelünk benne. Eddig nem is gondoltam volna, hogy ez utóbbi nekem ennyire megy.

Miért lepett meg?

Mert eddig úgy tűnt, a rappelés annyiból áll, hogy gyorsan elmondunk valamit, nem baj, ha nem értik. A színházban meg van egy olyan mondás, hogy csak akkor élsz meg, ha értik a szövegedet, így aggódtam, hogy mi sül ki ebből. Aztán elkezdtem gyakorolni és rájöttem, hogy úgyis lehet, hogy értsék. Mondjuk, elkerekedett a szemem egy-egy szövegrészleten, amit anno fel sem fogtam. Ez az egyik kedvencem: „A szó elszáll, a szex itt marad,  ha tele van és látod, elakad a szavad”…

Ismereted a dalokat?

Nagyjából igen, viszont nem koncerteken, diszkóban hallottam őket, hanem a rádióban, mert elég sűrű volt akkoriban az életem. 1993-ban diplomáztam a főiskolán, de már ’89-től játszottam, nem egyszer 39 előadást is egy hónapban. Közben csináltam a sulit, vizsgáztam, szóval nem nagyon maradt időm elszakadni a színháztól. A Titkos üzenetet például tudtam, de mint mondtam, a rapbetéteket meg kellett tanulnom.

Mit szóltál, amikor felkértek erre a szerepre?

Örültem neki, mert szeretek kimozdulni a megszokott közegből. Ráadásul itt olyan zenészek, énekesek, jöttek össze, akikkel amúgy nem is találkoznék. Abszolút tetszik, és élvezem a társaságukat, no meg azt, hogy újra elsüthetem azokat a poénokat, amiket a színházban már nem lehet, mert mindenki ismeri. Épp ma reggel telefonált az édesanyám, hogy remek csapat jött össze, így a darab is biztosan az lesz.

Lement három előadás, így már nem kell jósolnod, hogy milyen lesz. 

A nézők az elején nehezen fogták fel, hogy mi is ez tulajdonképpen, koncert, próza, vagy musical, de amikor ráéreztek az ízére, onnantól kezdve nagyon élvezték. Jól éreztem magam, pedig egy nehéz napon voltunk túl, mégis a kezdésre, mintha elpárolgott volna minden nehézség.  A közönség hergelt minket, mi pedig egymást a színpadon. Én általában 110 százalékot szoktam beleadni, a premieren ez 1100 százalék volt, mert a végére úgy elfáradtam, hogy ihaj. Hangilag, mindenféleképpen, de muszáj volt tolni, mert sokan belőlünk merítenek energiát. Néhányan nem színészek, hanem énekesek, és ilyenkor nekünk kell a színpad ritmusát diktálni, amit ők aztán átvesznek, mert profik. Ez egy nagyon reményteljes kezdés volt, s hiszem, hogy minél többet játsszuk, annál jobb lesz.

Korábban azt mondtad, főiskolásként elég sűrű volt az életed… Szerintem ez mostanra sem változott.

Tényleg nem. Állandóan játszom, majdnem minden nap, a Madáchban, a Játékszínben és a Vidámszínpadon. Ha jól számolom, 32 előadásban vagyok benne, a Retropoly a 33-ik.

Az hagyján, ha épp Pesten vagy, de az erdélyi turné miatt elő kellett kapnod a sakktudományodat.

Valóban nem volt egyszerű összeegyeztetni a távolság miatt. Az első két előadás után vissza kellett jönnöm a fővárosba a Páratlan párost játszani, aztán ismét vissza Erdélybe. Az utolsó előadás után szombaton este elindultunk haza, nekem meg két Meseautóm volt vasárnap.

A tempót bírni sem egyszerű, de engem az érdekelne, hogy jegyez meg ennyi szöveget az ember?

Szerencsére az agyammal nincs baj, gyorsan tanulok, és elég jól elraktározom. Az viszont gyakran előfordul, hogy csak akkor eszmélek rá, melyik előadásban játszom, amikor bemegyek az öltőzőbe és meglátom a jelmezt.

Nem lesz ebből rutin?

Nem. A Macskákban 24 év alatt játszottam 850 előadást, s megesett, hogy kicsit nyavalyogtam, hogy ó, megint sminkelni kell, meg felvenni a latex ruhát, de amikor kimentem a színpadra minden megváltozott. A nézők szórakozni jöttek, így te sem lehetsz életunt vagy nem játszhatsz úgy, mint egy robot. A közönség meghálálja, ha odateszed magad, és ez mindig motiválja az embert.

Improvizálós típus vagy?

Abszolút. Alapjáraton tartom magam az eredeti szöveghez, de ha a kolléga olyat mond, vagy nekem eszembe jut valami abban a pillanatban, akkor ellövöm. Itt is lehetőséget kaptunk a rendezőtől, hogy átírjunk ezt-azt, de benne van a pakliban, hogy új poénok is beesnek az előadás hevében.

Ha nem tőled hallom, hogy mennyit dolgozol, el sem hiszem, hogy a hobbijaidra is bőven jut időd. A motorod sokat futott idén?

10 ezer kilométernél többet tettem bele. Voltam Saint-Tropez-ben, túráztam a Balatonon, ingáztam, motoros találkozóra mentem, és még az új rekordomat is beállítottam a színház és Alsóörs között.

2015-ben megnyertétek Európa legnagyobb tókerülő vitorlásversenyét, a Kékszalagot. Idén is indultatok?

Persze, de kiálltunk Siófoknál, mert megállt a szél és nem akartunk 12 órát dekkolni, inkább hazamentünk bulizni.

Elkészült a saját hajótok?

Annyit játszottunk Szerednyei Bélával idén nyáron, hogy nem sikerült megépíteni. De azt amúgy is tengerre tervezzük. Ha jövőre is sokat játszunk, akkor lehet, hogy itt marad a Balatonon.

Nemzeti Vágta sem nagyon rajtol nélküled.

Idén is ott voltam, jótékonysági sztárfutam  keretében, ami arról szólt, hogy alapítványoknak ajánlottuk fel a nyereményt. Meg mindig jön valami lovas dolog a színházaktól is. Legutóbb a komáromi Magyar Lovas Színházban, a Háry Jánosban lovagolhattam egy gyönyörű fríz ménen.

Most már elárulhatod, megtanultál osztódni?

Minden belefér az ember életébe, ha jól csinálja. Tartalmas nyaram volt, dolgoztam, a gyerekemmel is együtt lehettem, magamra is tudtam időt fordítani. Valóban nem unatkozom, de szeretem, ha zajlik az élet.

Van valami, amit még szívesen belepasszíroznál az idődbe?

Egy hosszú vitorlás tengeri útra vágyok, ahol csak vitorlázni kell, halat fogni és nem csinálni semmit.