Mi kell egy jó musicalhez? Remek ötlet, író, rendező, kiváló színészek és egy motor, aki összefogja, hajtja az egészet. Ám a felsorolásból kimaradt az egyik legfontosabb elem: a zene. Laikusként legyinthet az ember, ugyan, mi dolga lehetett a zenei csapatnak, hiszen a Retropoly esetében adottak a dalok, csak ki kellett válogatni őket. Vagy nem…

Kenedi Krisztián – Zenei vezető-, rendező, hangmérnök

Amikor kiskorodban megkérdezték, mi szeretnél lenni, mit mondtál?

Nem foglak meglepni, mert már 9-10 éves korom óta tudom, hogy ez a vonalam. Konzervatóriumot is úgy választottam, hogy egyszerre volt klasszikus zene, zongora, orgona, és hangtechnika. 14-15 évesen már benne voltam a szakmában: hangosítottam, komolyzenei felvételeket készítettem.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Ezt nem könnyű így megmondani, mert több szempont szerint nézem. Ha azt veszem, hogy rövid idő alatt, milyen minőségű produktumot hoztunk össze, akkor a Retropolyt emelném ki. De büszke vagyok az egyik Total Dance Festival-ra készített intrómra is, ahol sok stílus keveredett.

Hogy kerültél a darabba?

Varga Zsolt ötletgazdával és művészeti vezetővel legalább 15 éves baráti- és munkakapcsolatunk van, így szerintem nem volt kérdés, hogy ha nekifut ennek a musicalnek, akkor engem választ zenei vezetőnek, én meg boldogan vállaltam.

Nem tűnsz ijedősnek, de volt olyan pillanat, amikor volt benned parányi aggodalom?

Rövid volt az idő, ezért az teljesen normális, ha néha átfut az ember agyán, hogy vajon, elkészülünk-e a megadott határidőre, de szerencsére jó a csapat, és bár izgalmas időszak van mögöttünk, az erdélyi turné előtt már letudtuk az utolsó simításokat is.

Kik a segítőid?

Varga Nikoletta és Kenéz-Radics Gábriel, akik szerencsére profin végzik a dolgukat. Gábrielt régóta ismerem, ő készítette elő nekem a dalokat, Nikoletta meg előadás közben végszavakra indítja a zenék kiegészítő sávjait és az effekteket. Egyik sem könnyű feladat.

Aki nem ért a zenéhez, azt gondolhatja, hogy nem volt olyan sok dolgotok, hiszen ezeket a dalokat már régen megírták.

Haha…Ez egy embert és zenészt próbáló feladat volt! A semmiből állítjuk elő ezeket a slágereket ilyenkor. Hiába vannak készen, számunkra csak az jelentett könnyebbséget, hogy a kreatív része már megszületett anno, de ettől még ismét le kellett kottázni, hangszerelni és így tovább.

Akkor belenyúlhattatok kedvetekre.

Sokat dilemmáztunk, hogy mennyire legyenek maiak, de aztán rájöttünk, hogy aki ezekért a slágerekért nézi meg a Retropoly-t, a régiekre kíváncsi. Erőteljes hangzás van, erősebbek a mélyek, de a hangszerek játéka megmaradt, azt is mondhatnám, hogy a retro dalokat a mai kor igényei szerint dolgoztuk fel.

Úgy hallom, nagyon precíz vagy?

Ez az egyik előnyöm és a hátrányom is. Gábriellel volt közöttünk pár hangos szóváltás emiatt, de ha megegyeztünk abban, hogy a fő szólamokat és a jellegzetes részeket korhűen visszaadjuk, és nem csak majdnem, akkor abba nem fér bele egy apró változtatás sem.

Közel három órát álltok a színfalak mögött, milyen volt az első próbatétel?

Észre sem vettük, olyan gyorsan elrepült. Rettenetesen izgultunk, hogy minden rendben menjen, de dalról dalra nyugodtabbak lettünk, és egyre jobban éreztük magunkat. Jó volt hallani, hogy a közönség folyamatosan nevet, tapsol meg reagál. Szerintem, remek dolgot hozott össze az alkotói gárda, és én örülök, hogy hozzájárulhattam a csapat sikeréhez.

 

Kenéz Gábriel – A zenei rendező főmunkatársa

Mit csinál a zenei rendező főmunkatársa?

Amikor nyár végén Kenedi Krisztián felkért a munkára, még nem volt teljesen világos, hogy mi lesz a feladatom, aztán kiderült, hogy az előkészítés lesz, ami képzett zenészként nem okozott gondot.  Zenei nyelven midiket kellett összeraknom neki, ami olyan, mint az építkezésen az alapozás. A hangokat egymás után pakoltam, s ezután kezdődött az ő munkája.

A mester és a kőművesek között szokott balhé adódni. Nálatok is volt?

Általánosságban véve nagyon jól kijöttünk egymással, igazi barátság lett ebből a munkából. Viszont Krisztián mércéje nagyon magasan van, ezért néha egymásnak feszültünk. A dalokat hallás után kellett összeraknom, nem volt hozzá kottám, s ha véletlenül félreütöttem egy hangot, azonnal felhívott: „Ez botrányos, elveszed az időmet, ne haragudj, de dolgozz normálisan.”

Hangok, kotta hallás után, zongora, harmónia…sorolod ezeket, én meg közben azon gondolkodom, hogy tényleg ennyire aprólékos ez a munka?

Egy-egy dallal legalább 4-5 órát foglalkoztam. 54 szám volt, ebből 7 esett ki, s ezeket mind reprodukálni kellett. Nagyon aprólékos munkát végeztem, de így utólag minden pillanatát élveztem.

Naponta hány szám volt a penzum?

Krisztián ebben sem ismert tréfát, imádja a táblázatokat, azokat folyamatosan vezetnem kellett és naponta két dalt prezentálnom neki. Az a helyzet, hogy ehhez az egészhez kellett az ő mentalitása, mert én amolyan szabad szellemű zenész vagyok, és ha eszerint haladunk, nem biztos, hogy időre elkészülünk.

Hogy tetszik a Retropoly?

Ha zeneileg nézem, akkor azt kell mondanom, hogy telitalálat, mert az embereknek nagy igényük van a retróra. A ’90-es évek slágerinek megvan az a bája, ami a mai napig szerethetővé teszi őket. Van bennük lélek és sokkal vidámabbak, kedvesebbek, mint a mai aktuális toplistás dalok. Ha az egészet komplexen nézzük, már az első olvasópróbán láttuk, hogy pörgős és vicces lesz, ebből akár egy filmet is lehetne csinálni. Vizeli Csaba zseniálisan megírta a musical-t és Varga Zsoltival egy profi párost alkottak a darab színpadra állításánál, nagyon ülnek a párbeszédek, és jók a szereplők is. A tánc és a koreigráfia pedig szerintem is nagyon sokat ad hozzá. Ez most egy pólyás baba, de óriássá nőheti ki magát.

Varga Nikoletta –  Zenei munkatárs

Mi a feladatod a produkcióban?

Kezdetben elég sokféle munkafolyamatban részt vettem, készítettem grafikákat, fotókat véglegesítettem, és a honlap első verzióját is én készítettem, de most egy launchpad nevű szerkezettel végszavakra indítom a zenéket, effekteket, és csinálok mindent, ami ehhez kapcsolódik.

Ez nem kis felelősség! Nem aggódsz, hogy egyszer lemaradsz valamiről?

Egyáltalán nem, mert sokszor elpróbáltuk, meg többnyire mindenki tartja végszavakat, s így egy idő után ráérez az ember.

Hogy kerül egy fiatal, csinos lány a zenei pult mögé?

Ha összességében veszem, akkor a legjobb helyen vagyok, mert DJ szeretnék lenni és bulikat szervezni. Már elindultam ezen a pályán, amit nagyon szeretek. Ha a Retropolyt nézem, akkor édesapám, Varga Zsolt révén. Ő a darab ötletgazdája, és amikor úgy tűnt, végre megvalósíthatja az ötletét, akkor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a zenei részlegben dolgozni. Még szép, hogy volt!

Két tapasztalt kolléga mellé kerültél. Hogy fogadtak?

Már az első perctől kezdve partnernek tekintettek. Figyelnek rám, és ha gond van, nem piszkálnak, hanem segítenek. Szeretek velük dolgozni, mert segítőkészek és viccesek, ahogy egymással vitáznak zenei dolgokon.

Ha nem tudnám az okát, biztosan megkérdezném, hogy tud ennyire rajongani a retro zenéért egy fiatal hölgy…

Apának köszönhetően ezeken a dalokon nőttünk fel, ráadásul sok retro fesztiválon megfordultam táncosként is.

Van kedvenc dalod ebből az időszakból?

Persze. Mi más lehetne, mint az UFO-tól a Szerelemdoktor?!

Van olyan jelenet a darabban, amit különösen kedvelsz?

Zoltán Erika és Baronits Gábor szobajelenetét…Erika, azaz a darabban Mami itt Gábor, azaz Lali amnéziás édesanyját alakítja. Sokat nevetek ezen a jeleneten és úgy hallom, hogy a nézők is nagyon szeretik.

Gondoltad volna, hogy egyszer egy musicalt, több helyszínen is hátulról „nézel meg”?

Nem, de nagyon élvezem. Viszont valóban nem szokványos tévén nézni az előadást a színfalak, pontosabban a LED fal mögül! Egyszer szívesen megnézném majd a nézőtérről is a Retropoly-t!

Fárasztó ennyi ideig a színfalak mögött állni?

Koncentrálni fárasztóbb, hiszen mindenre figyelni kell, az ügyelőkre, az színészekre, a rádióra, szóval ez egy összetett feladat, de nagyon élvezem!

Miért nézzük meg a Retropoly-t?

Azért, mert zenei szempontból nagyon jó, és a színészek is remekül játsszák a szerepeiket. Kicsit színház, kicsit koncert.  Nem is muszáj ülni, lehet táncolni és akár tapsolni is, a lényeg, hogy jól érezze magát mindenki!