Vizeli Csaba, a Retropoly musical rendezője és írója, a november 14-i székelyudvarhelyi ősbemutató előtt érthetően feszült volt. A csapat – reggeltől az esti premierig próbált a sportcsarnokban,  s a rendező minden idegszálával arra koncentrált, hogy a legapróbb hibákat is kiszúrja, javítsa a kezdésig. Ám amikor a helyi közönség az utolsó dal alatt felállva tapsolt és utána legalább harminc percen keresztül együtt ünnepelt a szereplőkkel, halvány mosoly futott végig az arcán.

Úgy érzem, ezért dolgoztunk!  – mondta csillogó szemmel Vizeli Csaba. A színészeken teljes mértékben látszott a közönség szeretete,  átélték azokat a pillanatokat, amiket a próbaidőszak alatt csak elképzeltek, s ezáltal egy plusz töltet költözött mindenkibe.  Anno Varga Zsolttal azt beszéltük, hogy ennek egy igazi népünnepélynek kell lennie; szerintem az is lett. Nagyon jó pillanata volt az életemnek, és az egész alkotói folyamatnak.

 

Nem ma kezdte ezt a szakmát és a rendezést, mégis érezhető volt, hogy feszült.  Ez mindig így van, vagy most más is hozzájárult ehhez?

Egyrészt minden „elsőnél” ez van, mert független produkcióként nincs meg az a lehetőség, ami egy kőszínházban, hogy három-négy főpróbát, előadást tud tartani közönséggel, ahol hamar kiderül, hogy működik-e az elképzelése, mit vesz a néző. Ezzel mi most szembesültünk először.  Az rendben van, hogy nevettünk egy-egy poénon és működött a próbán, de mindig ott motoszkál az emberben, mit szól ehhez a közönség? Másrészt egy olyan gyermek fogantatásáról beszélünk, amely az alkotói folyamat-, és az egész próbaidőszak során végig formálódik és itt születik meg. Ha pozitív visszajelzéseket kapott, tud szárnyalni az egész történet, ellenben, ha nehezebb szülésről beszélünk, nem tudja eldönteni, hogy mi a jó irány. Szerencsére, itt olyan visszajelzést kaptunk, amilyenre vágytunk.

 

Talán nem véletlen, hogy ezeket a hasonlatokat használta. A premier után jelentette be, hogy útban van az első Retropoly-baba, hiszen feleségével, Kuczmann Ágnessel, a darab egyik szereplőjével, gyermeket várnak.

Nagy öröm ez nekünk! Az ember bármit is csinál, egy gyermek születése a legszebb pillanat az életében. Régebben megtudtuk a hírt, s bár szerettük volna világgá kürtölni, megvártuk az utolsó olyan vizsgálatot is, ami maximálisan biztosított minket róla, hogy a gyermek egészséges. Úgy gondolom, hogy a premier után egy igazán szép, ünnepi pillanat volt ezt megosztani a csapattal is.

 

A gyertyát ugyan nem fújta el a Retropoly tortán, de azért gondolom, kívánt valamit.

Igen. Azt kívántam, hogy mindenki részesüljön abból az élményből, amit számunkra ez a próbaidőszak és a közös munka adott, és a székelyudvarhelyi közönséghez hasonlóan, éljenek együtt velünk ebben a pár órában, tekintsék eseménynek a darabot. Ismerjék meg minél többen a musicalt, hiszen ez a korszak, sokunk ifjúságának része. Ezek a dalok, olyan pozitív töltetű, igenlő életérzést adnak, ami a ’90-es években meg volt. Jó lenne, ha átragadna, és a mai világunk is ezt tükrözné: találjuk meg a boldogságot, legyünk szerelmesek, és innentől kezdve túl sok bonyolult dolog nem lehet senki életében.