Nincs könnyű helyzetben. Ő az a színész, akitől elvárják, hogy mindig vicces legyen. Magyar Attila számára azonban ez nem teher. Azt vallja: a színésznek mindig olyat kell ugrania, hogy ne legyen lecserélhető. Improvizációban verhetetlen, és megoldó embernek tartja magát. Ha újra kezdhetné, műbútorasztalos lenne, de szerencsére most bennünket boldogít, és azokat, akik már halloták basszusgitározni a metálbandájában. 

Sok minden voltál, de Rambo még nem…

Most is csak névileg. Ő egy félőrült videotéka tulajdonos, aki a filmek megszállottja, különösképpen a Rambo című filmért és a főszereplőért rajong, megpróbál hasonlítani rá, olyan cuccokat hord, és minden megszólalásában van valami idézet, ami erre vagy más kedvenc filmjére utal. A gátlásos főszereplő nagybátyja, akit előszeretettel pátyolgat, tanácsokat ad neki, hogy végre nője legyen, pedig neki is inkább csak filmes tapasztalatai vannak. Annyit elárulhatok, a végére ez is megváltozik.

Azt már tudjuk, hogy félőrült, de ettől eltekintve, milyen ember?

Vállalkozó a ’90-es években, aki a sorstársaihoz hasonlóan, vagy feketén vagy fehéren vagy szürkén csinálja a dolgait. Megpróbál minden buliban, bizniszben benne lenni, s ha valami jól sül el, akkor jó, ha nem, akkor is. Alapvetően megmarad kisvállalkozónak, aki napi gondokkal küzd, de mindent kockára tesz, mindent bevállal a profit reményében. Nem mondanám, hogy az IQ-ja több mint 42, de nem akarom teljesen lehülyézni, lehet, hogy néha felcsúszik 48-ra.

Mindenkitől megkérdeztem, de neked ezek után félve teszem fel a kérdést: van bennetek valami közös?

Hogyne, rengeteg. Ostoba, buta férfiak vagyunk mindketten… Mellesleg, mint mindenki, én is szeretem a filmeket.  Főleg a ’90-es években volt nagy őrület, hiszen mindenki vágyott a szabadságra, hogy önálló legyen, de aztán bekerült az élet sűrűjébe, és másképp alakultak a dolgai, a filmek viszont kiszakították a taposómalomból.

Ahogy a színház is. Több helyen játszol, gondolom, nem unatkozol.

A Centrál Színházban és a Madáchban futnak a darabjaim, illetve Németh Kristóf megalapította a Fórum Színházat; nála is játszom, a Forgatókönyv című darabban. Az Elfújta a szél előkészületeiről szól, vagyis a forgatókönyvíró, a rendező és a producer küzdelmei alapján kaphatunk képet arról, hogyan készült ez a csodálatos film 1939-ben.

Amit most betiltottak Memphisben…

A film kapcsán már 1939-ben felmerült a rasszizmus kérdése, de akkor abban egyetértettek a felek, hogy Margaret Mitchell egy regényt írt, és a művészi szabadsága megengedte, hogy belevigyen olyan szálakat is, amik a képzelet szüleményei. Ám az, hogy délen voltak rabszolgák, történelmi tény; mivel megtörtént, nyilván nem hagyhatta figyelmen kívül.

Mostanában sehol egy reklám? Pedig „Nyuszó-muszó” nagyon hiányzik…

Van helyette Kasszás Erzsi. A színész már csak ilyen, ha felkérik, megcsinálja. Amúgy akkoriban érdekesen álltak hozzá az emberek ehhez a dologhoz. A szakma és a művésztársadalom egyenesen alantas dolognak tartotta, ha szerepet vállaltál egy reklámban. Sőt, azt is elítélték, ha bármilyen formában megjelentél a kereskedelmi tévékben. Pedig Peter Brook, a kortárs színművészet egyik legnagyobb alakja, már régen megmondta, hogy minden egy tőről fakad, még a reklám is. Én ezt show biznisznek hívom.

Úgy hírlik, improvizációban verhetetlen vagy.

Valamiért gyorsan feltalálom magam, megoldó embernek tartom magam. Ha például leszakad a díszlet, akkor nem nézek döbbenten, hanem beépítem a darabba. Az is megesett, hogy kiment a biztosíték, s hirtelen sötétség borult a színházra, de nem álltam le, szépen leközvetítettem, hogy a szereplők épp mit csinálnak.

Fárasztó vagy teher, ha elvárják, hogy mindig nevettess?

Ez a munkám, ehhez értek, és azt hiszem, tudom, mire vevő a közönség. Ez nem válhat teherré. Ha én vagyok a vicces fiú, akkor annak is kell lennem. A színpadon mindig olyat kell ugrani, hogy ne legyen lecserélhető az ember.

Sokszor mondtad, hogy nem lehettél más csak színész, mert elfogytak alólad a szakmák. Ha mostani fejjel visszatekintesz, van olyan, amit szívesen választanál?

Műbútorasztalos lennék. Mindenképpen kétkezi szakmát választanék, hogy alkothassak. Otthon csinálok mindent, villanyt szerelek, betonozok, de sok minden kimaradt az életemből, például az ipari formatervezés vagy akár a lakberendezés. Most már másképp döntenék, de nincs visszaút.

Azért elég sok mindent kipróbáltál. Voltál plakátragasztó, hidegburkoló, sőt virágboltban is dolgoztál, de azt valamiért nem szeretted…

Azt hinnéd, hogy szép munka, de hátul rettenetes dolgokat csinálnak, például koszorúkat. Ott kesztyű van, drót, olló, és borzalmas dolgok. Egy jácintnak jó illata van, viszont 500 jácintnak együtt már borzalmas.

Akkor mégiscsak jobb neked a színpadon.

Lehet, viszont az ember akkor sem mehet végig két úton. Kicsit bejárattam ezt a részét, viszont jó lenne visszamenni az időben és kipróbálni valami mást is.

A polihisztorok több utat is járnak egyszerre.

Szerencsések. Úgy gondolom, hogy az embereknek van egy excel tábla a fejükben, mindenkit beillesztenek egy oszlopba, ám azt nehezen fogadják el, ha mást is tud. Egyszer jelentkeztem kreatívnak egy reklámirodába, mert ki akartam próbálni magam. Nem alkalmaztak, -’áá, te színész vagy’ – mondták.  Vagy ott van a zenekarunk, a Neoclassx. Amikor valakinek mondom, hogy hívjatok, fellépünk örömmel, ráadásul nem is vagyunk drágák, megkérdezik, hogy ott mit csinálok? Én vagyok a basszusgitáros – mondom büszkén. Na, ettől dobnak egy hátast. Magyar Attila basszusgitáros egy metálbandában, persze, én meg jártam a Holdon, gondolják magukban. Pedig, tényleg jók vagyunk…

Van valami, ami idénről elmaradt és jövőre kívánnád magadnak?

Igen. Több koncert a zenekarunkkal.

Mi meg sok-sok előadást kívánunk neked, többek között a Retropolyt is. Milyennek találod a musicalt?

Szerintem nagyon szórakoztató. A ’90-es éveket 2017-es szemüvegen keresztül nézni, mindenképp különleges. Picit komikus, picit furcsa és érdekes, például, hogy akkor mi volt a zenei irányzat, milyenek voltak a ruhák, ráadásul egy olyan időszak elevenedik meg, amikor minden elszabadult. A Retropolyban ezt az őrületes szabadságot láthatjuk viszont a színpadon.