„Hiába azonosak a szavaink, ha a tapasztalataink különbözőek…” – mondta Friedrich Nietzsche német filozófus, és igaza volt. Mert a szék mindenkinek szék, de a szerelem, a boldogság és többek között a karácsony, valamennyiünknek mást jelent. Kíváncsiak voltunk, hogy a Retropoly sztárjai, hogyan élték meg egykor, és hogyan élik meg most a szeretet ünnepét, kiben-miben hittek, és melyik étel nem hiányozhat az asztalukról karácsonykor. Elsőként a két „szerelmespárt” faggattuk.

Danics Dóra (Lili)

A Jézuskában hittem, és mindig nagy izgalommal vártam a karácsonyt. Tudtam, hogy nekem kint kell maradnom, amíg ő elrejti az ajándékokat a fa alatt. Apu utána csilingelt, és ahogy közeledtem az ajtóhoz, már láttam a fa fényeit, majd belépvén a szobába meggyújtottuk a csillagszórót és nekem vele együtt csillogott a szemem. Egyébként a nagyapám a mai napig csilingel, s ez idén sem változik. Ezúttal a szenteste másképp alakul, mert 24-én dolgozom, a bandámmal Miskolcon koncertezünk, ahová nagyon szeretünk visszajárni. Ez lesz az első vegán karácsonyom, de már kinéztem magamnak egy pár érdekes receptet. Szeretnék készíteni egy tésztás roládot, gombás, gesztenyés töltelékkel és grillzöldséggel meg salátával, de amúgy anyu a valódi séf, és ott lesznek a nagyszüleim is. Nem vagyok sütis, ezért ez a része nem is nagyon mozgat meg. Többen megkérdezték, hogy akkor most ezt úgy kell elképzelni, hogy egy asztalnál ülünk, ők csülköket esznek, én meg zöldséget, tésztát? Igen, így kell elképzelni, jól megférnek egymás mellett ezek az ételek, a lényeg, hogy mindenki találjon kedvére valót és együtt legyünk azokkal, akiket szeretünk!

Száraz Tamás (Pisti)

Számomra picit elveszett a karácsony varázsa, de ez elsősorban a munkámnak köszönhető, hiszen mi is olyanok vagyunk, mint a vendéglátósok, akkor dolgozunk, amikor mindenki más ünnepel. A napok csak úgy rohannak egymás után és 24-én leesik, hogy jé, ma szenteste van! Aztán 25-én játszol, 26-án duplázol, és így megy tovább, viszont eszemben sincs panaszkodni, ezt választottam, ezt szeretem. Tízéves koromig masszívan hittem az angyalkában, igaz, nekem nehéz volt meglepetést szerezni, mert mindig meg volt az elképzelésem, hogy mit szeretnék, és nehezen tudtam kimutatni az érzéseimet, de szerencsére ez mára megváltozott, ráadásul a gyerek miatt újra elkezdtünk hinni ezekben az apró csodákban. Hogy nálunk menü tekintetében mi jellemzi a karácsonyt? A minimum 26 féle sütemény és az, hogy mindenből sok van. Nem hiányozhat a pulyka-, kacsasült, és a töltött káposzta. Idén kértem édesanyámat, hogy ha lehet, kevesebbet és ne annyira édeset, mert mindig legyengülök az ünnepek után. Azért érdekes, hogy mennyire átértékelődött minden a fiam miatt, mert ugyan dolgozom és nem tudunk végig együtt lenni, viszont alig várom, hogy meglássam a boldogságot az arcán, amikor elkezdi kibontani az ajándékokat.

Kuczmann Ágnes (Ildi)

Gyerekkorom óta a kedvenc ünnepem, a családommal mindig meghitt hangulatban ünnepeltünk. Szerettem, amikor anyuék elvittek a mamához és mire hazaértünk, már állt a fa, és ott sorakoztak alatta a csomagok. Nagy álmodozó voltam, így elég későn jöttem rá, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, de akkor sem lombozódtam le, együtt díszítettünk a szüleimmel, és én csomagoltam a két öcsémnek a meglepetéseket. Amióta a férjemmel élek, a 24-ét együtt töltjük, aztán 25-én felkeressük a családjainkat. Székelykáposzta nélkül elképzelhetetlen a karácsony, tyúkot vagy pulykát sütök ki, és köretnek tepsis krumplit meg finom savanyúságot tálalok. Imádok főzni, de a sütésről ezt nem mondhatom el, így megvárom, amíg a családtagok meglepnek vele és azokkal kínálom a vendégeket. Szép emlékeim vannak a karácsonyról, szeretettel őrzöm őket, ahogy megyünk a mamához, ahogy készülünk a szüleimmel, az éneklő Mikulás a fa mellett, ahogy öcsém zongorázik…, csak remélni tudom, hogy mi is képesek leszünk hasonló pillanatokkal megajándékozni a születendő gyermekünket.

Baronits Gábor (Lali)

Számomra a karácsony arról szól, hogy együtt van a család. Tízévesen elveszítettem a papát, ott megtört a varázslat, de azért nélküle is megpróbáljuk meghitté varázsolni ezeket az estéket a mamával és az öcsémékkel. Mondhatnám, hogy a nyugalomról szól, viszont 25-26-án játszom, ezért nem tudok teljesen kikapcsolni.  Amikor gyerek voltam nem akarták elvenni tőlem ezt az illúziót, talán nem is értettem volna, hogy hozzánk, miért nem jön a Jézuska, mindig díszítettek karácsonyfát is, de amikor felnőttem, megtudtam, hogy mindez miattam volt. Most inkább csak összeülünk, beszélgetünk az élet nagy dolgairól és megajándékozzuk egymást. Amit nagyon szeretek a menüben az anyukám borlevese, és a hókifli, amit drága nagyanyám sütött. Számomra ez most egy különleges ünnep lesz, mert most először viszem haza a barátnőmet.