Zoltán Erika élete legszebb ajándékát kapta egy 20 évvel ezelőtti karácsonyon, Magyar Attila nem szívesen fogadja el, ha egy csodáról vagy varázslatról azt bizonygatják, hogy nem létezik. Sipos Tamásból a déligyümölcsök hozták ki a dühös gyereket, igaz a sérültet is, mert nem sokkal később össze kellett varrni a talpát, Barabás Kiss Zoltánnak ellopták a hőn áhított ajándékát, Miss Bee második beceneve pedig „Kutató” volt, aki elől semmit nem tudtak elrejteni karácsonykor. 

Zoltán Erika (Mami)

Számomra nem volt kérdés, hogy a Jézuska létezik, gyerekként nagyon készültem a fogadására. Akkoriban nem éltünk nagylábon, ezért egész évben gyűjtögettem a pénzt a nagyiktól, dédiktől, mert én is szerettem volna meglepetést szerezni a családtagjaimnak. Nyilván nem tudtam értékes dolgokat venni, ráadásul sokan összegyűltünk ilyenkor, de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy bezárkózzam a szobámba, csomagoljak, rajzoljak és lássam a család, meg a rokonok arcát, amikor kibontják az ajándékomat. Családanyaként is szeretek készülni a karácsonyra, a három napnak meg van a maga rendje, főleg ami a menüt illeti. Készítek baconos-fokhagymás pulykamellet, pulykasültet barnamártással, krumpli gombóccal és párolt lilakáposztával, fehérpecsenye roládot, amit húslevesben párolok, tejszínes, mustáros, citromos szafttal, és az utolsó napon pulyka darált húsból készült töltött káposzta, no meg a barátnőm isteni diétás bejglije kerül az asztalra. Fontos persze, hogy ez a része is ünnepi legyen, de számomra mindig is az marad a karácsony legfelemelőbb pillanata, amikor 20 évvel ezelőtt Zozival hazaérkeztünk a korházból és Robi meg az anyukám gyönyörűen feldíszített lakással várt bennünket. Olyan ajándék volt ez, aminél szebbet, meghatóbbat és értékesebbet nem nagyon kap az ember.

Magyar Attila (Rambo)

Én a mai napig hinni akarom, hogy létezik a Jézuska és a Télapó. Mi ebben a szakmában kicsit megmaradunk gyereknek, és nem szívesen fogadjuk el, ha valaki azt bizonygatja, hogy egy csoda vagy egy mesébe illő varázslat nem létezik. Igenis létezik, része az életünknek, a fantáziavilágunknak, és én együtt érzek a törpökkel, a gonosz Hókuszpók tényleg gonosz, és hiszek Csipkerózsikában meg a villanyborotvában is… Gyerekkorom óta nagy hagyomány nálunk karácsonykor a vietnami pho leves és a currys csirke tandoori módra… Az egész Mikulás és Jézuska dolog amúgy összekeveredett a fejünkben, de igazából sosem értük tetten egyiket sem. A testvéremmel kerestük az ajándékokat szenteste előtt, mert tudtuk, hogy valahol el vannak rejtve, ugyanakkor este elhittük, hogy a Jézuska hozta őket. Amikor már tudtuk, hogy nem ő rejtette a fa alá a meglepetéseket, akkor is megmaradt a játék, az élmény, imádtam gyerek lenni, s ha lehetne, újra az lennék. Talán egy időgéppel egyszer…

Sipos Tamás (Rambo)

Sokáig hittem a Jézuskában, bár ahhoz képest hamar lebukott, mert nagy keresgélő voltam és pillanatok alatt kiszagoltam, hogy édesanyámék hová rejtették el az ajándékokat. Azért volt olyan karácsony is, ami rosszul végződött, s talán ez él a legerősebben bennem. Van egy fotónk, amelyiken a bátyám kókuszdiót tör a konyhában, s erről mindig eszembe jut az az este. Akkoriban nem nagyon dúskáltunk itthon a déligyümölcsökben, a Németországban élő nagybátyám viszont megszórt egy ilyen csomaggal és mi teljesen elvarázsolódtunk a tesómmal. A szüleim nem annyira, mert egy idő után ágyba parancsoltak és én ettől annyira dühös lettem, hogy berúgtam az üvegajtót. Rohantunk a kórházba talpat varratni. Hiába, már akkor is szerettem a hasamat. És karácsonykor is szeretem, ha jó falatok kerülnek az asztalra. Most összedolgozik a család, anyám készíti a halászlét, mi az amerikai oldalast káposztasalátával, a bátyámék meg hozzák az aranygaluskát. Amióta a lányom megszületett, újra megérkezett hozzánk az „igazi karácsony”, mert ugyan addig is megünnepeltük, de mostanra átértékelődött az egész. Próbáljuk átadni neki a gyerekkori élményeinket, és persze hozzáteszünk mindig valami újat is, de az a lényeg, hogy boldog legyen és minél tovább higgyen benne.

Somorjai Ilona/Miss Bee (Borbála)

Érdekes, hogy idén munka szempontjából annyira bepörögtek az események, hogy még nem kapott el a karácsonyi hangulat, igaz, egy gyönyörű fehér fát azért már megelőlegeztem magunknak. Gyerekként nagy izgalommal vártuk, hogy megszólaljon a pici csengő és mi végre szétcincálhassuk a becsomagolt ajándékokat, de előtte még be kellett mennünk a fürdőszobába, amíg a Jézuska meghozta a fát és a meglepetéseket. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor nem sejtettem, hogy nem ő áll az ajándékok mögött, mert kutatós voltam, így is becéztek. Ma is hiszem, hogy létezik egy felsőbb lény, aki segíti az utunkat és ránk kacsint, de viszonylag hamar szembesültem azzal, hogy az ajándék nem tőle jön. Az asztalra viszonylag tipikus ételek kerülnek, halászlé, rántott ponty, majonézes burgonya, malacsült, de édesapám párja szeret újítani, így mindig akad különleges falat is. Én például tavalyelőtt kipróbáltam a karotta krémlevest bacon chipsszel, ami nagyon ízletes volt, így lehet, hogy idén is elsütöm. Viszont a legszebb emlékeim nem az ételekhez, s nem is az ajándékokhoz köthetők, hanem ahhoz, ahogy minden évben készítjük az egyedi családi díszünket. Ezek közül párat ma is őrzök, sőt, két olyat csavart üveges jégcsapot is, ami a dédapámtól van. Számomra ezek és a velük járó pillanatok a legértékesebb karácsonyi ajándékok.

Barabás Kiss Zoltán (Agy)

Kissrácként nagyon szerettem a karácsonyt, hittem a varázsában. Szenteste mindig a nagyapámnál voltunk és apu rendre eljátszotta, hogy be kell mennie a laktanyába, közben meg hazament, feldíszítette a fát, betette az ajándékokat a fa alá, majd rátette a tűt a karácsonyi lemezre, és lecsapta az áramot. Amikor hazaértünk, visszakapcsolta a villanyt és a fények mellett elindult a lemezjátszó is, mire mindig mondták, hogy na, épp most ment el a Jézuska. Én ezt sokáig simán megkajáltam. Szerettem ajándékot kapni, bár az egyik eset máig elevenen él bennem, mert nagyon vágytam egy távirányítós autóra, amit nem kaptam meg. Amikor látták a csalódottságomat a másik ajándék miatt, elárulták, hogy levitték a tömbház pincéjébe és valaki ellopta az összes csomagot, köztük a hőn áhított kocsit is.  Amikor felnőttem, már nem kapni szerettem, hanem adni. Főleg a gyerekemnek, akinek jó meglepetést szerezni. Anyósom bejglije verhetetlen, de a borleves, a halak, és a tengeri herkentyűk is jöhetnek minden mennyiségben, igaz a finom falatok mellett mindig annak örülök a legjobban, hogy ilyenkor végre összegyűlik a család azon része, akikkel ritkán találkozok, és beszélgetés közben mindig elkap egy kellemes érzés: jó, hogy együtt lehetünk.