Kecskés Tímea egy évben egyszer kénytelen a konyhában tündérkedni, de nem bánja. Sári Évi szereti az ünnepeket, ám nem éppen az a lázban égős, készülődős fajta. Mészáros Árpád Zsolt számára a karácsony nagy bonyodalom és sok logisztikát igényel, Mr. Busta azt állítja, hogy anno nézettségi rekordot döntött volna a családja egy valóságshow-ban. Varga Szidónia pedig azt kívánja: mindenkinek alakuljon olyan jól az élete, hogy a karácsony igazi ünnepé tudjon válni.

Kecskés Tímea (Andrea)

Nagy ajándékváró voltam, és mivel szeretem a meglepetéseket, sosem akartam előre kitalálni, hogy mit hoz majd a Jézuska. Azért is szerettem a karácsonyt, mert akkor végre többet lehettünk apával, aki sokat volt távol. Amúgy most is az egyik olyan ritka nap az évben, amikor együtt van a család, és örülök, hogy így van, mert a gyerekek miatt fontosak ezek a pillanatok. Annak idején hagyománnyá vált, hogy megnéztük A Muzsika hangját a családdal, amit próbáltam bevezetni nálunk is, de a gyerekeimet jobban érdeklik a Minyonok. Igaz, amióta megy a Marry Poppins és mi is játszunk benne, örömmel eljönnek. A szentestét nálunk töltjük, így egy évben egyszer kénytelen vagyok tündérkedni a konyhában. Állítólag van érzékem hozzá, de engem a sütés-főzés nem kapcsol ki, mint egyeseket, inkább rágörcsölök, hogy minden jól sikerüljön. Mindig van halászlé, bejgli és töltött káposzta, bár azt nem én készítem, hanem az édesanyám. Az ajándékok közül meg azokat szeretem, amiben van odafigyelés, amin látszik, hogy nem csak úgy megvették, hanem személyre szabottan találták ki. Az ilyenekben van az igazi érték.

Sári Évi (Andrea)

Nem vagyok az a tipikus készülődős fajta, ezért próbálok nem illúzióromboló lenni. Tök jó, hogy együtt lehetünk anyuval, meg a barátokkal, elmegyünk vacsorázni, és aprócska ajándékokat veszünk egymásnak, bár ez nem arról szól, hogy a nyakunkba vesszük a várost, és minden felesleges dolgot összevásárolunk. Szóval, ezt a részét szeretem, csak nem tudok olyan lázban égni, mint egyesek, akik már hetek óta az posztolják a közösségi médiában, hogy díszítik a lakást és sütik a mézeskalácsot. Az igazság az, hogy én is megvettem a kis kertem oszlopára az égőket, csak még nem volt időm kitenni őket. Amikor kislány voltam, nagyon vártam a Jézuskát, a szüleim csengettyűztek, és hipp-hopp, ott voltak az ajándékok a fa alatt. Amúgy nem történt nagy leleplezés a család részéről, magamtól jöttem rá, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Anyukám hagyományőrző, így halászlé, rántott hal, majonézes krumplisaláta, illetve bejgli és somlói galuska is kerül az ünnepi asztalra. Könnyen magamra szedek felesleges kilókat, ráadásul kiderült, hogy tej- és gluténérzékeny vagyok, ezért idén kicsit másképp áll össze a menü, már ami az alapanyagokat illeti. Hogy mi a legkedvesebb emlékem a karácsonnyal kapcsolatban? Az, hogy megyünk a nagyszüleimhez, akik sajnos már nem élnek. Szerettem ott lenni, fontosak voltak nekem, így néha eljátszom a gondolattal, hogy de jó lenne, ha még mindig várnának az ünnepi ebéddel.

Mészáros Árpád Zsolt (Szamuráj)

A nővérem nagyon hamar lebuktatta anyámékat Jézuska-ügyben, de szerencsére behozott egy csodálatos dolgot az életünkbe. Betanított nekünk egy műsort, és azt előadtuk az unokatestvéreimmel. Ez volt a mi karácsonyi ajándékunk a közel 25 fős rokonságnak. A karácsony számomra most egy nagy bonyodalom, sok logisztikával, mert a négy gyereket és a sok családod összehozni nem könnyű feladat, viszont szerencsére, eddig mindig sikerült. Nem tartjuk a hagyományt, hogy 24-én díszítjük a fát, mi jóval hamarabb ünnepet varázsolunk a házba, a gyerekszobába, sőt, a kutyákat sem hagyjuk ki, ők is kapnak egy kis világítást. Ételek tekintetében viszont élnek a hagyományok, nagyanyámmal és édesanyámmal már betöltöttük a káposztát, ott pihen a fagyasztóban, akárcsak a hurka-kolbász. Halászlét nem készítünk, mert thai éttermünk van, ezért szinte egész évben halakat, rákokat eszünk. Ilyenkor kifejezetten jól esik a gyöngytyúkleves, a pulykasült, a székely- és a töltött káposzta, illetve a kocsonya. Szeretek a konyhában tenni-venni, mindig extrémkedek; kicsit almásabban, kicsit mézesebben, kicsit másképp és máris kisül belőle valami új, valami különleges. Azért nem maradok soha egyedül az alkotásban, a párom mindenben segít. Szeretném, ha idén hó is esne karácsonykor, más lenne a kirándulás fílingje, amit mindenképpen megejtünk, mert általában nem csak eszünk és alszunk az ünnepek alatt, hanem nomádkodunk, quadozunk, és bármiben benne vagyunk, csak boldognak lássuk a gyerekeket.

Kordik Zsolt/ Mr. Busta (Gengszter)

Nem mondhatnám, hogy annak idején dúskáltuk a jóban karácsonykor; szegényes, egyszerű volt az egész, de családcentrikus. Anyuék mindig megpróbáltak valami meglepetést összerakni nekünk, így soha nem éreztem hiányát semminek. Ettől eltekintve most azon vagyok, hogy a lányom majd ne így mesélje a sztorit, ha felnő. Keresgélős gyerek voltam, viszont érdekes, hogy sosem találtam meg a Jézuska ajándékait. Amúgy nálunk hagyománya volt a karácsonyi veszekedéseknek. Olyan komoly problémákon kapott össze a család, hogy milyen a halászlé, vagy eleget főztek-e belőle. Hiszem, hogy egy valóságshow-ban nézettségi rekordot döntöttünk volna az előadásunkkal. Az idegeskedést pedig viszem tovább, mert nem hozhatok szégyent a Kordik vérre. Mondjuk, nem nehéz továbbvinni, mert hamar eldurran az agyam, ha mondjuk, 23-án éjjel fellépek, s másnap azzal nyaggatnak, hogy ne jobbra, hanem balra tegyem a fán a türkizkék díszt, vagy megkérdezik, hogy vajon elég lesz-e az a 93 liter halászlé, amit megfőztek?!  Számomra a menü mindig ugyanolyannak tűnik: a sokat emlegetett halászlé mellett rántott halfilé, krumplisaláta, töltött káposzta és bejgli. Megesik, hogy 27-én már alig várom, hogy kimeneküljek a házból és ételt se lássak egy darabig. A lányom öröme viszont mindent képes elfeledtetni velem, és bármit megtennék azért, hogy ezt a boldogságot az arcán még sokáig lássam.

Varga Szidónia (UFO)

Nekem általában egész decemberben karácsony van.  Az előkészületek, a ráhangolódás, a fellépéseink előtte, közben, és utána, mind hozzájárulnak ehhez az érzéshez. Gyerekkoromban is imádtam ezt a hónapot, meg a karácsonyt, bár az öcsém hamar véget vetett a Jézuska-mítosznak, mert felkutatta az ajándékokat és idő előtt tájékoztatott erről engem is. Ennek ellenére, sokáig eljátszottam a szüleimnek, hogy sikerült meglepniük egy-egy ajándékkal. Ami nagyon megmaradt még bennem az, hogy ilyenkor a pap bácsival készültünk az istentiszteletre, verseket mondtunk, énekeltünk, ezzel örvendeztettük meg a szülőket, és már gyerekként is felemelő érzés volt, ahogy a hangunk visszhangzott a templomban. Szeretjük a hagyományos ételeket, anyósom halászlevét évente egyszer képes vagyok megenni, mert annyira finom. De készítünk „töltelékes káposztát” az erdélyi konyha receptje szerint és mindent, amit megkívánunk éppen, a lényeg, hogy ne ettől legyen hangos az a pár nap. Amúgy nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy nem szeretik a karácsonyt, mert csak az evésről és az ajándékozásról szól. Magunk alakítjuk, magunk döntjük el, hogy miről szóljon. És, ha itt úszkálna előttem az aranyhal, azt kívánnám, mindenkinek alakuljon olyan jól az élete, hogy a karácsony igazi ünnepé tudjon válni. Kellemes időszakot!