Varga Zsolt művészeti vezető szerint, a Retropolyban sok olyan szereplőre volt szükség, akik a parádét fokozni tudják. A színészi játékok fantasztikusak, de a nagy jelentek attól lesznek azok, mert sok ember van benne. Az előadókat nem akarta olyan koreográfiába belekényszeríteni, amelyben nem érzik jól magukat, így a táncosok segítségével sikerült kiemelni a történetet a hétköznapi világból.

A táncosok egy musicalben kicsit olyanok, mint a virágnak a víz. Ha jól végzik a dolgukat, a jelenet kivirágzik tőlük.

Mivel ebben az esetben és csak belülről látom a darabot, szeretném hinni, hogy igazad van. Úgy gondolom, hogy ha maximálisan beleadjuk az egyéniségünket, és minden tudásunkat, akkor az összképet valóban emelni tudjuk – mondta Gali Vivien, aki a Pécsi Művészeti Iskolában végzett, és táncosként megfordult a Szegedi Nemzeti Színházban, az Operettszínházban, illetve külföldön is.

Az egyik néző mesélte: a párja annyira bámult titeket, hogy pillantani is elfelejtett és kiszáradt a szeme…

Haha, ez akkor is jól esik, ha poén. Sokan azt gondolják, hogy a táncos betanulja a koreográfiát, aztán végrehajtja, és ezzel le is tudta az ő részét. Mi ennél összetettebbek vagyunk. Minden jelenet más, ezért nem csak mozgással veszünk részt benne, hanem megpróbálunk karaktert is adni magunknak. Ha ez sikerül, akkor megeshet, hogy a színészek mellett minket is kiszúrnak a nézők.

Mit tudtál a musicalről, amikor felkértek?

Hogy ez egy retro előadás lesz, ami a ’90-es évek zenéire épül, és hogy sok sztár játszik majd benne. Én 1991-ben születtem, s tinédzserként imádtam ezekre a dalokra bulizni. Akkor nem is sejtettem, hogy egyszer úgy bulizom rájuk, hogy közben dolgozom. Nagyon élvezem.

Milyennek találod?

A próbák alatt párszor felmerült bennem, hogy az idő rövidsége miatt, vajon összeáll-e a premierre?! Az első előadáson viszont éreztem, hogy jók az energiák a színpadon, a közönség is ezt közvetíti, vagyis megvalósult a szereplők és a néző közötti energiaáramlás, ami végül kihozta mindenkiből a maximumot. Az előadók is 110 százalékon pörögtek, a nézők meg hosszú, álló tapssal jutalmazták mindezt.

Kellene egy kortesbeszéd a korosztályodnak, hogy miért érdemes megnézniük a Retropolyt.

Azért, mert szerintem nagyon jók a dalok. Felhozzák az emlékeket és felidézik a felnőtté válásunkat. A sztorik viccesek, a színészek elképesztőek, én például, amikor nem vagyok a színpadon, a backstage-ben végignevetem az egészet. Tömény kikapcsolódás, olyan, mintha egy nagy buli lenne.

Kolléganőjével ellentétben, ifjabb Varga Zsolt „kicsivel” közelebb volt a tűzhöz, és jóval hamarabb értesült arról, hogy készülőben van a retro musical. 

Az édesapám, Varga Zsolt az ötletgazda, és már akkor érdekesnek, különlegesnek találtam, amikor csak mesélt róla, de még a konkrét sztori sem körvonalazódott. Aztán, amikor belendült a történet, megkérdezte, hogy dolgoznék-e a Retropoly tánckarában. Több mint négy éve veszek részt a retro fesztiválokon táncosként, sokszor volt közös melónk, amit kifejezetten szerettem, így nem volt kérdés, hogy igent mondok.

Gondolom, fel sem merült anno, hogy nem táncos leszel?

A vér nem válik vízzé… A tánc szeretete édesapám által az ereimben kering, és úgy érzem, ez már nem is fog változni. Ráadásul nem csak táncolok, hanem Vivienhez hasonlóan tanítok is, itthon és külföldön. Ez az életem, és én élvezem a munkámat.

Vivien említette, hogy a táncos egy musicalben is többet visz a jelenetbe, mint pusztán a mozgás.

A tánc egyáltalán nem áll messze a színészettől, hiszen mi is jelen vagyunk és fel kell vennünk egy karaktert. Az más kérdés, hogy a testünkkel kommunikálunk, ők pedig a szájukkal is, de igazából nincs éles határvonal a kettő között. Ami viszont a darab szempontjából a legfontosabb: mindenki tudja a helyét, pozícióját a hierarchiában, de ettől még egységet alkotunk.

Szerintem, nem mondok újat azzal, hogy a nézők néha titeket is kiszúrnak, nem csak a színészeket.

Mi erre nem figyelünk, mert van dolgunk bőven, de arra igen, hogy jól csináljuk. És, ha valaki mindent belead, nem tud láthatatlan maradni.

Milyen az előadás?

Ennyi idő alatt összehozni egy ilyen színvonalas musicalt, nem kis teljesítmény. Néha én is megijedtem a próbafolyamat során, hogy nem áll össze a kezdésre, de mindenki olyan erővel lendült bele, hogy a vége felé látszott, ez nagyon egyben lesz a premierre. Most már kimerem jelenteni, hogy minél többet játsszuk, annál jobb lesz.

A kolléganődtől kértem kortesbeszédet, s mivel te egy még fiatalabb korosztályt képviselsz, érdekelne, hogy mit mondanál nekik, miért jöjjenek el az előadásra?

Lehet, hogy elfogult vagyok, meg én beleszülettem ebbe a zenei stílusba, de akkor is azt gondolom, hogy nem csak az idősebbeknek szól. Ezek a dalok ma is élnek, viszont mindemellett érdemes megnézni a színészek-, és összességében az egész sztori miatt. Nem hiszem, hogy bárki csalódna benne, ha kikapcsolódásra vágyik.