Kuczmann Ágnes hangjára képtelenség nem odafigyelni. Erő, szenvedély és szépség árad szét a sportcsarnokokban, amikor a Retropoly Ildijeként a Holnaptól című slágert énekli. A komáromi művésznő tizennégy évesen megnyert egy zenei tehetségkutatót, s musical színésznőként is begyűjtött pár értékes díjat, ám arra, hogy élete legnagyobb szerepére készül, csak a darab premierjén derült fény.

Kezdjük a legfontosabbal: gratulálunk! Az ősbemutató után osztottátok meg a stábbal az örömhírt, hogy Vizeli Csaba rendezővel babát vártok!

Már korábban tudtuk, de amíg nem voltunk biztosak abban, hogy minden rendben van, nem akartuk híresztelni. Azt hiszem, a legmegfelelőbb pillanatot választottuk erre, boldog voltam, hogy egy ekkora siker után mondhattuk el a kollégáknak.

Így képzelted a darab fogadtatását?

Reménykedtem, hogy jó lesz, de erre azért nem számítottam. Nagyon hosszú nap volt, próbák, főpróba, szóval, teljesen elfáradtunk a végére, viszont az előadáson ez nem látszott meg. Az összes színész, szereplő, minden erejét beleadta abba, hogy szuper legyen, és úgy érzem, a lehető legjobbat hoztuk ki az egészből.

Gondolom, az sem mellékes, hogy a Holnaptól című dalodat vastapssal jutalmazta a közönség, pedig Ildi karaktere kezdetben mindennek mondható, csak kedvesnek, szerethetőnek nem.

Természetesen ez mindig jól esik, de itt a csapatmunka a legfontosabb. Amúgy Ildi nagyon közel áll hozzám, mondhatni teljesen beköltözött a szívembe. Az tetszik benne a legjobban, hogy a darab során nagy változáson megy keresztül. Az első felvonásban elég idegesítő, ahogy lepasszolja a munkát, versenyzik a másik titkárnővel, vagy irritáló stílusban beszól mindenkinek, még annak is, akibe később beleszeret. A második felvonásban azonban megváltoztatja a szerelem és a jelleme is sokkal pozitívabb lesz.

Tizenöt éve vagy a Magyarock Dalszínház tagja, s ezalatt rengeteg musicalben játszottál. Melyik a kedvenced?

Mindegyiket kedvelem, mert egytől egyig kihívás volt számomra. Ha mégis ki kéne emelnem egyet, akkor az Utazás című darabot említeném. Az ’56-os forradalom idején játszódik, amiben Veres Pál szerelmét, Lady Ashtont alakítom. Attól különleges számomra ez a szerep, mert végig benne vagyok, az első percben felmegyek a színpadra és az utolsóban jövök le.

Ez valóban nagy kihívás.

Igen, viszont bármilyen nehéz is, számomra sokkal könnyebb a színpadon egy karaktert alakítani, mint önmagamat játszani az életben.

Önmagunkat is alakítani kell?

A színpadon mindenképp. Sokkal nehezebben élem meg azt, amikor egy mikrofon mögött állok és énekelek, mint azt, amikor egy teljes szerepet végigviszek az előadás alatt.

Ha már a mikrofont említetted. Tizennégy évesen megnyertél egy zenei tehetségkutatót…

Madonna La Isla Bonita című dalával indultam a Campona és az RTL Klub által szervezett versenyen, aminek a fődíja egy lemezszerződés volt. Sajnálom, hogy végül ez nem valósult meg, mert lehet, hogy teljesen más irányt vett volna az életem.

Miért nem jött össze?

Fogalmam sincs. Voltam fent Budapesten többször is, elkezdték készíteni a dalokat, de aztán valahogy elhalt a dolog, és a szüleimmel nem erőltettük, vagy inkább azt mondanám, nem tudtuk, hogy mit kell tenni ilyen helyzetben.

A hangod gyönyörűen szól és nagyon képzett. Minden bizonnyal rengeteg munka van emögött.

A szüleim már tízévesen elindítottak ezen az úton. Először Csuka Mónikához, majd Szatmári Orsolyához jártam, és közben elkezdtem a zeneiskolában a klasszikus hangképzést is. Ez a kettő nem nagyon fért össze, mert kórházba kerültem, majd évekkel később lett egy komoly hangszalagproblémám. Akkor ismertem meg egy híres gégészt, aki a figyelmembe ajánlotta a mostani tanáromat, Kádek Henriettát. Öt éve járok hozzá, s azóta, szerencsére semmi problémám nem adódott, ráadásul sokat fejlődtem.

2002 óta vagy a Magyarock Dalszínház tagja. Színművészetit is végeztél?

Nem. Tanító és énekdiplomám van, de nem dolgoztam a szakmában. Tizenöt éve felvettek a színházhoz és ezalatt az idő alatt rengeteg színpadi rutint szereztem. Sok híres és tapasztalt vendégelőadó is megfordult nálunk, akiktől sokat tanulhattam.  Szivacsként szívtam magamba mindent, bár eleinte nagyon nehéz volt. Főleg a próbákon levetkőzni a gátlásokat, mert aki elmegy egy ilyen képzésre, az elsőként ezt tanulja meg. Nekem idő kellett ahhoz, hogy magamban feldolgozzam, ez egy próba, itt lehet hibázni és azok az emberek, akik épp engem néznek, nem feltétlenül arra gondolnak, hogy rosszul végzem a dolgom, mert elsőre nem csináltam meg mindent tökéletesen.

Érzékenység vagy kishitűség?

Mindkettő. Nem bíztam magamban eléggé, mindig az volt a fejemben, hogy a színészek nem éreznek magukkal egyenrangúnak, s ez főleg a kishitűség számlájára írható. Másrészt alapjáraton is érzékeny természet vagyok, amit régen rosszul éltem meg, de aztán rájöttem, hogy ezt a színpadon fel tudom használni, és ezáltal sokkal  több energiát viszek a szerepekbe, illetve az érzéseimet is jobban tudom kifele sugározni.

Ez sikerült, mert a szakma is felfigyelt rád! Mária szerepe a Mária Evangéliumából, a Legjobb musical színésznő-, míg Vera szerepe a Made in Hungáriából, a Legjobb énekesnő díját hozta neked.

Természetesen fontosak az ilyen elismerések, mert így tudja az ember, hogy jó úton halad, de emiatt nem fog leállni, hanem dolgozik tovább keményen.

Akák kettőzötten is, mert nem lehet könnyű a vezető/rendező feleségének lenni egy színháznál…

Ezt mindig plusz súlyként cipeltem magammal, mert bárhol is dolgoztunk együtt, mindig bennem volt, hogy nekem sokkal többet kell nyújtanom, mint a többieknek. Szerettem volna bebizonyítani, hogy a tehetségem miatt vagyok a színpadon, s nem azért, mert a rendező a férjem.

A közös munka során szinte elkerülhetetlenek a koccanások. Nálatok van balhé?

Mindenki, aki dolgozott színházban, tudja, hogy egy-egy premier előtt nagyon feszült a hangulat, főleg a vége fele. De Csaba nagyon jól kezeli ezeket a konfliktusokat és mindig megpróbálja intelligensen elmondani, hogy mit vár tőlem, szóval, nem cseng a ház a veszekedéseinktől.

Nyilván elfogult vagy, de ha kilépsz a feleség szerepéből, milyen vezetőnek, rendezőnek tartod?

Akárhonnan nézem, szerintem nagyon jó vezető. Különféle embercsoportokat képes remekül mozgatni. A rendezéseiben azt szeretem, hogy mindig meghagyja a színészi szabadságot. Elindíthatod magadban a karaktert, és ha neki is tetszik, segít továbbfejleszteni, de ha nem találja megfelelőnek, akkor abban segít, hogy másfele indulj, és keress tovább.

És a családon belül mi a szereposztás?

Csaba a férfi, én meg a nő. Azt szokta mondani, hogy akkor érzi magát egésznek, ha mellette vagyok. Ha nem vagyok ott, akkor képtelen alkotni.

Húha…Mi lesz vele májustól, amikor téged egy nemes feladat vesz el a színháztól?

Hiszem, hogy mindent megoldunk majd.

A tizenöt év alatt, mennyit hagytál ki?

Semennyit. De ő egy színházi baba lesz, nem tervezem, hogy évekre kivonulok a színpadról. Azt teszem, ami mindenkinek a legjobb.

Jelenleg például az, hogy vele együtt játszod Ildit a Retropolyban. Miért nézzük meg az előadást?

Mert ezzel a színészgárdával és ezekkel a dalokkal fergeteges lett a produkció, és a felejthetetlen este szinte garantált.